Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1938

11 Évzáró beszéd. Kedves Növendékek! Rég nem szóltam Hozzátok igy együttesen és összeségben. Talán három esztendeje már, a záró-ünnepélyen, amelyet Liszt Ferenc emlékének szenteltetek. Három hosszú esztendő telt el azóta. Én hall­gattam. De ez a hallgatás nem a nemtörődömségnek volt a jele. Hallgattam és figyeltelek Benneteket. Úgy gondoltam, zárdaiskolában az igazgatónak nem kell sokat beszélnie. Elég, ha a háttérben marad. Megfigyel és irányít. Hall­gattam, figyeltem és vártam. Vártam, hogy a sok beszéd és programmadás után, amit éveken át tettein, kedves jó Szüleitek közelednek hozzám, hogy meg­beszéljük, hogyan és miként lehetne megvalósítható az a programm, amelyet adtam, hogyan s miként lehetne elérhető az a cél, amelyet nevelő-oktató mun­kánk elé kitűztem. De ez elmaradt. S ha jöttek is hozzám Kedves jó Szüleitek, ez legtöbbször csak akkor történt — mint a mult évi Értesítőben is megírtam, ha baj volt veletek, s akkor sem azért, hogy a baj okát keressük és közös jó­indulattal és szeretettel megszüntessük, hanem csak azért, hogy nem tanulástok és nem jó viselkedéstek ellenére is igazgatói hatalmi szóval biztosítsam szá­motokra a jó jegyet. Most hát megint megszólalok. Miként az előbbi években a záróünne­pélyen most sem arról szólok Hozzátok, hogy miként viselkedjtek a vakáci­óban. Tudomásom szerint erre vonatkozólag már kaptatok utasítást, irányítást, sok jó tanácsot a Főtisztelendő Hittanár Úrtól és a Tisztelendő Osztályfők­től. Másról akarok én beszélni. Nem is arról beszélek, mint az előző években, az eszményről, amelyre lelketeket, egész egyéniségteket formálni kellene, ha­nem arról, milyenek vagytok és milyen messze álltok még mindig attól a keresztény magyar női eszménytől, amelyet annyiszor állítottam Elétek. Csak kettőről szólok: kötelességteljesítéstekről, munkátokról, és magaviseletetekről! Munka, kötelességteljesítés . . . Nehéz dolog. De kitérni előle nem lehet. Az Élet velejárója ez: Arcod verítékével eszed a kenyeret. De ez teszi széppé az életet, ez ad neki értéket. Tevékenység — munka — teszi az embert boldoggá — mondja Goethe, — hasznossá a fáradságos évek tesznek — olvassuk Ke­Az intézet záróünnepélyén elmondotta az igazgató,

Next

/
Oldalképek
Tartalom