Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1937
8 testi nyomortól és a szegényekben a rongyokon át meglátja Krisztust. De még így se tökéletes a szeretetünk. Még a legfontosabb vonása hiányzik. Az Oltáriszentséget passzív, tétlen jelenlétnek gondoljuk. Az Eucharisztia ugyanis hallgatag. Néma. fehér ostyának tűnik. Pedig nem az. Az Oltáriszentségnek áldozati jellege van. Az áldozat pedig felajánlás, átadás, lobogás. Krisztus tehát cselekvő erőként van jelen e szentségben. Nemcsak néz minket és meghallgatja imáinkat, hanem az Oltáriszentségben, a folyton megújuló szentmisékben erő lüktet. Az Eucharisztia az Egyház titokzatos testének szíve. Az Oltáriszentség nem tétlen nyugalom. Az Úr Jézus hirdette: „Azért jöttem, hogy életük legyen és minél bőségesebben legyen" (Ján. 10, 10.). Már pedig az élet különösképen tevékenység és nem merő passzivitás. Az őskereszténység a szentmisét egyenesen akciónak nevezte. Kettős értelemben : akciója az áldozatot végző Krisztusnak, — de kell, hogy akciója legyen Krisztus titokzatos teste, az Egyház tagjainak is. 1 Az Eucharisztia cselekvő szeretetet hirdet. Mert ha szeretetünk csak elméleti megfontolás, tudományos fejtegetés, ábrándozó elmefuttatás marad és nem lép a gyakorlati megvalósítás mezejére, akkor értéke kétes, sőt kárhozatos. Érdekes, hogy az Egyház, amikor hivatottjait az egyházirend első szentségi fokozatában, a diákonátusban részesíti és megengedi, hogy a szerpapok már érinthessék az Úr szent Testét, egyúttal a szegények istápolását teszi hivatásuk feladatává. Tudjuk mindnyájan, általános értelemben, papok vagyunk, tehát diákonusok is, azaz az Ínségesek szolgái. S különösképen áll ez a női lelkekről, melyekbe Isten már eleve beoltotta a résztvevő, együttérző, segítő szolgálat szellemét. Ebből következik, hogy olyan boldog leányoknak, akik az Eucharisztiát gyakran ízlelhetik, kell a találékonyság ezer útján-módján cselekvőleg a mindennapi kenyeret a föld nyomorultjaihoz eljuttatniok. Mert ha végre megértjük az Eucharisztia tevékeny szeretet sürgető jelenlétét, — ha átelmélkedve fölfejtjük az Oltáriszentségnek Isten- és emberszeretet rejtő gondolatait, — ha gyűlölet helyett általános, mindenkit magához ölelő, nagylelkű karitász fakad a szívekben, — akkor végre megoldódnak a szociális problémák, szétnyílnak az ökölbeszorított kezek, megtárulnak a zárkózott szívkapuk, akkor önzés, becsvágy, rút gőg nyomorúságos jajjá helyett, himnuszos dallal zendül ajkunkon a hálaadás Jézusról, a jó Pásztorról, akinek önmagát adó nagy Szentsége táplálék, ír, balzsam és áldozat, Isten- és emberszeretetnek szétszakithatatlan, örök köteléke ! üowáMi Miidói. 1 Jandik József nyomán.
