Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1936

A vYvayyat m Uivatása? Főmagasságú és Főtisztelendő Bíbornok-Herceg prímás Űr! Igentisztelt Ünneplő Közönség! 4 év múlva lesz 700 éves évfordulója annak a ma is gyászos emlékű, nemzeli létünket majdnem megsemmisítő borzalmas csapásnak, melyet a történelem és a köztudat tatárjárás néven emleget. Nem tartozik mai beszédem keretébe a tatárjárás előzményeinek és lefolyásának vázolása s csak annyiban tartom szükségesnek arra kitérni, amennyiben az összefüggésben van Árpádházi Boldog Margit életének kialakulásával. Amikor az az eleinte kétkedve fogadott rémhír, hogy kelet felől egy 500 ezer főnyi vad emberáradat közeledik, mely útjában mindent elpusztít, ami íöldi viszonylatban értéket és életet jelent, valóra vált, és Batu Ivhán ördögi hordái nyomán fellángoló tüzek megvilágították azt a szomorú sorsot, ami a magyar nemzetre vár, akkor IV. Béla király körülhordatta az országban a véres kardot, s így szólította fegyverbe a férfi lakosságot. A férfiak hadbaszálltak, hogy életük feláldozása révén kíséreljék meg a haza megmentését, a nők és gyermekek pedig biztonságosabb tájak felé menekülve, az imában kerestek vigasztalást, mert érezték, hogy a végzetessé válható csapást csak a jó Isten háríthatja el a szerencsétlen nemzet felől. Béla király fennkölt lelkű hitvese, Mária királyné Dalmáciába menekült és hogy nemzete megmentéséhez kieszközölje az Úr segítő * Dr. késmárki Frey Vilmos alispán előadása az 1937. évi január hó 23-án tartott Boldog Margit ünnepségen.