Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1935

A kongreganista nemzeti kötelességei.* Kedves hallgatóim, előadásomat, amelyben nemzetünkkel szemben való kötelességekről akarok szólani, az első terv szerint már a nagyböjtben kellelt volna megtartanom. És valóban az, amit mondani akarok, tartalmánál, hangulatánál fogva is jobban illett volna a nagyböjt komorságába Úgy érzem én is, bűnbánatot kell hirdetnem. Úgy érzem magamnak is, nektek is, mindenkinek, aki magyar, vállalnia kell a pusztába kiáll tó sorsát. Kámzsába kellene öltöznünk, mezítelen lábbal, alázatosan kellene indulnunk. Minden bűnt felperzselő, lángoló, nagy szent szeretettel. Mert nagy, odaadó, áldozatkész munkát követel tőlünk hazánk mai helyzete és nemzetünk jövője. Dolgoznunk kell, elő kell készítenünk az utat, mely nemzeti életünkben a feltámadás sóvárgott boldogságához vezet. Azért szerelném, ha szavam hangosabban zúgna a tengernél, ha hitem és hazaszeretetem nagy lángolása érintené lelketeket. Szeretném, ha minden művészethez a legnagyobb mértékben értenék, hogy elétek tudnám varázsolni az emberi tehetségek minden eszközével magyar szellemiségünk mai helyzetét. Szeretnék belemarkolhatni lelketek legmélyére, feltépni ottan a közönyösség gátját, hogy soha nem apadó, éltető nagy áradatban zuhogjon onnét áldozatkész szereteteknek árja. Bűnbánatot kell hirdetnünk, mert nemzetünk életében hatalmassá nőtt a vágy, nagy lett a sóvárgás egy tisztultabb, egy tudatosabb, nemzetibb élet után. De amig a beláthatatlanul sok bűnt és akadályt le nem küzdjük, nem virradhat ránk boldogabb élet. En nem bíráskodom senki felett sem. Nem az én hivatásom, nincsen is jogom másnak a cselekedetei felett pálcát törni. Amit én mondani akarok csak az, amit látok. Én megszállt területen éltem és Gara Mária előadása a Mária Kongregáció 1936. május 16-iki gyűlésén.