Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1935

is nevelkedtem s igy látásom más lett mint a tiétek, kik mindig saját hazátokban éltetek, bármily nyomorult is volt szegény. Nekem az jutott osztályrészül, hogy a megszállt területen leélt éveim folytán, fájdalmak és szomorúságok árán, a tér- és időbeli távlaton keresztül a megszokottság nem tudta elhomályosítani tekintetemet. Úgy járok itten^ mint aki először jön idegen helyre s annak minden részletét jobban meglátja mint az, aki már gyermekkora óta megszokta környezetét. Ezért akarom elmondani azt, amit látok. — Az, hogy Isten más meglátást adott nekem, hitem szerint kötelességeket ró rám. Én hiszem és vallom, hogy a Teremtő soha senkinek kiváltságokat vagy tehetségeket nem adott azért, hogy azokban tulajdonosának gyönyörűsége teljék. Mindenki csak azért kapja lelkének szines tartalmát, hogy azzal a szűkebb és tágabb közületnek szolgáljon, amelyhez tartozik. Es hiszem, hogy egyszer el kell számolnunk mindenről, mint a példabeszédben a talentumokról. Ezért van jogom, elmondani mindazt, ami magyar lelkemet rémképként ijeszti. Sőt ezért kötelességem nekem, éppenúgy mint mindnyájatoknak vállalni minden munkát, mellyel hazánknak szolgálhatunk. Ebből a hitemből merítem az erkölcsi erőt ahhoz is hogy közibetek állva bűnbánatról beszéljek. A bűnbánatot nemcsak saját hibáink, botlásaink és mulasztásainkért kell tartanunk, hanem megelőző korok minden bűnéért is. Szomorú a magyar történelem, szomorúbb olvasmány bármilyen másnál. De a legszomorúbb, mert a legrombolóbb és legfertőzőbb, az utolsó kor szellemiségének története, igaz, nemcsak nálunk, hanem úgyszólván valamennyi európai nemzetnél. Nézzünk csak vissza a múltba. A romantika után, mely még teljes mértékben elismerte a szellem hatalmát, mindjobban elvész a belső tartalom, a mélység, vagy nevezzük másképpen : az emberi élet legmagasabb értéke, az, amit Isten saját hasonlatosságára teremtett: a lélek. A kor szelleme, a kor világnézete állandóan lefelé hanyatló tendenciát mutat. A művészetekben ezt a leromlást magatok is megfigyelhetitek és tapasztalhatjátok. A barokk még ki tudta fejezni túláradó nagy bőségét, formaszeretetét, pazarló nagy gazdagságát. Még ki tudta fejezni szellemi tartalmát az építészet, festészet, szobrászat, a zene és irodalom nyelvén. A művészetek minden terén hatalmas emléket hagyva az utókorra. Már az utána következő stílusok mind kisebb dimenziókban jelentkeznek. A nagy méretekben való elgondolások mind többet veszítenek rugalmasságukból, mindjobban elvesznek a játékos kis részletekben. Azért, mert a belső tartalomtól, a lélektől, a szellemtől elforduló nemzedékek mindinkább rabjai lesznek a külsőségeknek. Örökértelmü, örökértékii mondanivalójuk mind kevesebb lesz, mig