Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1933

25 Záróünnepélyünk június 23-án volt. Június 24-én Te Deum, majd utána az értesítők kiosztása zárta be az iskolai évet. 2. Változás a tanári karban. Az intézet fejlődésének megfelelően bővült a tanári kar is. A rendi Főelőljáróság Huszár M. Polyxena irgalmas nővér, oki. középiskolai tanárnőt a Rend székesfehérvári tanítónőképzőintézetéből rendes tanári minőségben intézetünkhöz rendelte. A nagyképzettségíi, kitűnő pedagógiai érzékű tanárnőt igaz kollégialitással fogadtuk. Közvetlenségével, meleg szívével, a gyakorlatiasságot mindig szem előtt tartó metodikai eljárásával hamarosan megnyerte tanítványai bizalmát, szeretetét s egyik hathatós tényezője lett nevelő-oktató munkánk sikerességének. 3. Vallás-erkölcsi és fegyelmi állapot. A tanári testület a valláserkölcsi érzés ápolását elsőrendű kötelességének vallotta s annak érdekében minden kínálkozó alkalmat megragadott, hogy a minden jóra fogékony gyermeki szívben fejlessze az ájtatos hangulatot, a nemes érzelmeket és fokozza a vallásos buzgóságot. Kettős igyekezettel törekedett erre a jelen iskolai évben, a „Szent Év"-ben, a megváltás 1900 éves fordulójának szent évében. Fokozottabb mértékben is törekedtünk arra, hogy ebben az évben nevelő-oktató munkánk éltetője az evangélium pedagógiájának a szelleme legyen, eszményképünk pedig a kereszténység örök pedagógusa : az Úr Jézus. Törekedtünk arra, hogy a „Szent Év"-ben, mint minden tevékenységünk, a pedagógiai is, a megváltás és szenvedés fájának, a kereszt fájának örök éltető forrásából merítsen. Bár az Úr Jézus nem ajándékozta meg a világot egy szisztematikusan megkonstruált pedagógiai rendszerrel, de kitűzte ennek eszményi céljait. Új irányt szabott a nevelő-oktató törekvésnek: a vallásosat. Elete és tanítása a nevelés nagy munkajára vonatkozó örök értékű alapelvek és alapigazságok gazdag sorozatát tárja elénk. Istenre, emberre, mulandóságra és örökkévalóságra vonatkozó kijelentéseiben, hit és erkölcstanításaiban nevelő munkánk örök értékű irányításokat találhat, formáló, alakító erőre bukkanhat. Krisztus egész kinyilatkoztatásának pedagógiai értéke van, mert hisz az egyedül helyes isten-, ember- és világismeretre tanít. Krisztus újjá akarta formálni, teremteni a világot és éppen ezért szükségszerűleg a nevelés eszméjét is tanítása körébe kellett vonnia és meg kellett szabnia az egyedül helyes emberképzés irányelveit. Ennek az „evangelium pedagogicum"-nak kiemelkedő magaslatai a gyermeklélek értékéről szóló tanítás, amikor az Úr Jézus a gyermeki lelket, a gyermeki lélek tisztaságát, mint az örök boldogságra való eljuthatás elengedhetetlen feltételét állítja a felnőttek elé; a két főparancsolat, amely Istenhez és embertársainkhoz való külső és belső vonatkozásainkat szabályozza és a mátéi hegyi beszédnek az istenországa polgárairól szóló része. Ebből a krisztusi pedagógiából csupán egyet ragadunk ki: a gyermeklélek szeretetét. Amikor Krisztus példaképül állítja elénk a gyermeket, amikor a legszigorúbb büntetésre méltónak találja a gyermeki lélek megbotránkoztatóját, amikor az örök Szeretet és Tökéletesség szemlélőit, az angyalokat rendeli védelmükre, nemcsak a gyermeki lélek szeretetéről szól, de a gyermeki lélek értékeléséről is. Amikor az Istenfia, az emberiség tanítója leereszkedik a gyermekekhez, talán