Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1932

6 én szavamat lessék mindannyian, akik ugyanazt a fátyolt hordották, mint én s lettem, mert akartam lenni, mindannyiok közt a legutolsó. És sikerült. Nagy áldozat volt ? Engemet boldoggá tett. Lemondottam mindenről, ami ehhez a röghöz köthetne s boldog voltam. Mindnyájatoknak megmondom, az én boldogságom forrása a lemondás volt s ez volt forrása azoknak a légió számú lelkeknek, akik most az Isteni Báránynak nyomában járunk. Nem az a fontos, hogy miről mondjunk le, hiszen nem jut mindenkinek az sorsul, hogy királyi koronákról, hogy országokról mondjon le, nem az a fontos, hogy a kolostori csendben még akaratáról is lemondjon, hanem az a fontos, hogy lemondjon, hogy tanuljon meg lemondani. Igen, m. t. h., ebben van B. Margitnak nagy ereje s ebben csúcsosodik ki az ő szelleme. Ebből forrásozott ki az ő gyönyörűen harmonikus élete s ez az oka, hogy ma oltárokra helyezzük képét. Hány és hány száz és ezer királyi hercegnő élt az ő kora óta e földön s ma már nevüket sem tudjuk, de ő róla még hét évszázad múlva is beszélünk, példáján lelkesedünk s érezzük, hogy szelleme él és élni fog mindörökké. De ma, a nyomorúságoknak hét kegyetlen esztendeiben lemondásról szólni vájjon nem meghaladott dolog, nem komikus-e, mikor minden lépésünk, minden napunk csak lemondást kíván tőlünk?! Amikor már az unalomig hangoztatják és kénytelenek vagyunk hallani ezt a szót: nincsen. Lehet akkor még a lemondást ajánlani? Lehet és kell ajánlani, s B. Margit szelleme is helyesen, jogosan ajánlja nekünk. Hiszen mondotta, hogy nem azon múlik, hogy miről mondunk le, hanem azon, hogy lemondjunk. Legyen az értéktelen semmi, legyen az értékes holmi, legyen az öröm, legyen az bánat, legyen az vágyunk, legyen az kellemetlenségünk . . . lemondásban rejlik a boldogság. Ma sokról kell lemondani!! Ezt mi felnőttek mondjuk, akik még a régi jó világot láttuk. A ma gyermeke már nem tud az elmúlt aranykorszakról, tehát neki nem jelent lemondást. De minekünk is boldogságot ad az a tudat, hogy lemondás szellemében elállunk az elérhetetlentől s ez abban nyilvánul meg, hogy zokszó nélkül tűrjük el az elérhetetlen utáni vágyról való lemondást. Gyermekeinket pedig szoktassuk hozzá, hogy nem vágyainak kielégítésében rejlik a boldogság, hanem a lemondásban. A lemondás nyugodalmat és örömet ad, de vágyainak állandó kielégítése csak új vágyakat ébreszt s életünk nem lesz más, mint el nem ért vágyaknak kétségbeejtő hajhászása. Tanulja meg a ma gyermeke már kicsinyben a lemondást, az egyszerűséget s már gyermekszobájában is érezze, hogy nem minden vágya teljesülhet. Érezze már abban is, hogy nem halmozzuk agyon vagyonokat érő játékszerekkel sokszor az egyetlenkét. B. Margit a csodálatra indító lemondások hosszú útját járta meg életében. S vájjon mi adott neki erőt arra, hogy ezt az erényt ily hősi fokban gyakorolja? Az imádság.