Városi reáliskola, Esztergom, 1942

8 jövő,.mely gazdagodása lesz az egész emberiségnek is. Széchenyi szintén úgy tanította, hogy az emberiséget szolgálja egy értékes faj megmentésével. A harcos mult, a fáradozó jelen, valamint a kétség és a remény közt aggódva megjósolt jövő együttesét élveztük át a Szózat felséges soraiban, a Liszt Ferenchez írt óda magasztos szárnyalásában és a Fóti dal hitet sugalló hevületében. A „haza s emberiség" prófétai szavú énekesében egyenlő mértékben párosul e két eszme szolgálata. Az élő szobor beszédes tanúsága az országhatárodon átnyúló, minden emberi szenvedést felkaroló meleg humanitásnak. A romantika a szokott életkeretek közül elvágyódván, szívesen menekül ábrándjaival az egyszerű nép idillien boldognak képzelt világa felé, így lesz úttörője a népiességnek. Vörösmartynak a néphez közeli származása, neveltetése lehetővé teszi, hogy lantján megcsendüljön a népies költészet hangja is. De a népi gondolat inála nem csupán a Gyászkendö vagy a Puszta csárda népiesen gördülő verssoraiban merül ki. A nép az ő fennkölt erikölcsi szemléletének embersorsokat jelent, s ezeknek a sorsoknak megválthatatlan keserve lesz az a sarkpont, amely körül Vörösmarty költészete átfordul öregkora megrázóan sötét színezetű, bámulatosan mély és művészien magas lírája felé. Az emberi butaság és gonoszság szülte végtelen nyomor hangolja zordonan a Guttenberg-Albumba írt epigrammáját, ezzel a rémmel viaskodik lelke a Gondolatok a könyvtárban apokaliptikus látomásain át. A költő lelkének két eleme, a végtelenbe csapongó képzelet és az áldozatosan szolgálni kívánó erkölcsi felelősségérzet vívja itt kétségbeesett tusáját. A képzelet megrajzolja a feladatokat a maguk szörnyűséges nagyságában, reménytelenségében, a lélek nemes hajlamai szeretnék ezeket megoldani. A megoldás lehetetlenségéből származik Vörösmarty pesszimizmusa. A Gondolatok a könyvtár' ban félelmetesen fenséges lelki vívódásai harmóniává szelídülnek : a költő még egyszer megveti a lábát a hazafias kötelesség sziklatalaján. Képzeletének lázadó titánjait gúzsba köti szolgálattevő akarata. Ujabb erkölcsi tartalmú szolgálattétel számára a családi élet. A Késő vágy, A merengőhöz, Ábránd, Laurához tanúskodnak arról a szinte kétségbeesett erőfeszítésről, amellyel Vörösmarty bele akarja szorítani lelkének féket vesztett démonait a /nyárspolgári élet szűk, de biztos kereteibe, hogy ott egy nemes női szív erényét hívja támaszul a maga összeomlással fenyegető világa mellé. A lázadó (képzelet láncraverése végre mégsem sikerül, az Emberek komor pompájú, fájdalmas önmarcangolása mutatja, hogy a külső világ valósága és a költő belső énjének eszményei között inincs kiegyenlítődés, a pesszimizmus sötét árnyai uralomra jutnak a léleik felett. Különösen a szabadságharc bukása után írt néhány darabja : az Emlékkönyvbe, az Eőlszó és A vén cigány gyönyörködtetnek, egyszersmind döbbentenek meg káprázatos magasságukkal és szédületes mélységeikkel. Világokat átfogó távlataikat csak az a különleges Vörösmarty-féle nyelvezet, az a szimbolizmusba hajló csodálatos stílus tudja érzékeltetni, amely a magyar költői nyelv legnagyobb diadalának nevezhető. És ime, A vén cigány viharos borulatú ege hirtelen kiderül, megjelenik rajta a szelíd optimizmus boldogító fénysugara, a biblíás hangú szimbolumok arról beszélnek, hogy a halál küszöbén álló Vörösmarty eljutott a kivételesen nagy lelkek végső állomására, szívébe enyhülést öntött az a hit, hogy a földi lét megoldhatatlannak látszó zür-zavara felett magasabb elrendező elv ural-