Városi reáliskola, Esztergom, 1942

9 kodik : az Úr kegyelme. Ebben bízva hajtotta örök myugalomra fáradt fejét a magyar költő-király. * * * Ezeket bontakoztatja ki nagyjában analitikus munkánk Vörösmarty lírájából. Az összefoglaló órán feltett kérdésekre tanítványaink csoportosítják ezt az anyagot rendszeresen. Ők állapítják meg, hogy Vörösmarty egyaránt dolgozott az epikában, a lírában és a drámában. Mivel azonban a világmindenség két része, az Én és Nem-én közül tulajdonképeni tárgya az Én volt, igazában lírai költő. Fejlődése szerint költészetét három korszakra oszthatjuk : az ifjú, a férfi és az öregedő Vörösmarty munkásságára. Lelkének uralkodó vonásai a képzelet és az erkölcsi felelősségérzet (romantikus és szolgálattevő). Művek felsorolásával bizonyítjuk, hogy az ifjú Vörösmarty lírájában, akár valódi líra, akár epikai külsőben megjelenő burkolt líra legyen is, az erény és képzelet, szolgálattétel és romantika egyensúlyban marad. A férfi Vörösmarty képzeletét szolgálattételének bilincseibe veri, költészetét Széchenyi nagy eszméinek szócsövévé teszi. A harmadik Vörösmartyban felszabadul, uralkodóvá lesz a képzelet. Nem tagadja meg a szolgálattételt, sőt tágítja kereteit, de kétségbeesik sikeressége valószinűtlensége miatt. Képzeletének világánál a gondolatok, megsejtések döbbenetes mélységét, magasságát szemlélhetjük, mindez csodásan visszatükröződik stílusában. Vörösmarty tehát költészetét nemzeti és emberi szolgálattételnek nézi, ugyanakkor egy európai szellemi áramlatnak, a romanticizmusnak hatalmas képviselője. Ebben megegyezik a magyar irodalom egészével, az is szolgálattevő volt történelmünk századain át mindig, egyszersmind szerves alkotórésze az európai szellemiségnek. Végül az összefoglalásnak összegezéseként felvethetjük azt a kérdést : mit jelent nekünlk Vörösmarty ? A válasz : Az európaisággal Szent István óta lépést tartó magyarság benne éri először el az európai szellemiség legmagasabb ormait ; történelmünknek a nagy eszményekért tíalán leginkább hevülő korában ezeknek a nagy eszményeknek legidőtállóbb kifejezője lett ; nyelvünknek kevesektől megközelíthető művésze volt. önmagunktól azt is megkérdezhetjük, mivel gyarapította az ifjúság lelkét ilyen szemléleti módú tanításunk ? Adott neki művészi élményeket, világviszonylatban is elsőrendű szellemi nagyunk megismerése erősítette nemzeti öntudatát, hazafisága lángra gyúlt Vörösmarty magyarságának tüzén, erkölcsi világa, emberiessége gazdagodott az ő lelki vívódásaiból, a költő végső állomása pedig azt a meggyőződést sugalmazta, hogy a földi világ viszontagságai, a kiszámíthatatlan sorscsapások felett igazságszolgáltató erő uralkodik : Istenünk törvénye. Válságos napjainkban ennél a meggyőződésnél értékesebbet nem is adhatunk. Dr. Csonkás Mihály.