Városi reáliskola, Esztergom, 1939

8 az érdemet nézte. Molnárlegényből hadvezért, falusi faragó fiából egyházfejedelmet csinált, egyszerű családból uralkodóház lett az ő keze melegétől. Az igazságot, az egyeseket és népeket megillető méltányosságot óhajtotta beleírni a világtörténelem lapjaira az ő nagy lelkéből átsugalmazni az emberiség szellemébe, az irányító vezéreszmék közé első helyre. Ha a maga elé tűzött célokat elérhette volna, egészen más lett volna nemzetének sorsa, de másként folyt volna az emberiség története is, bizton állíthatjuk, hogy jobban. Több lett volna benne az igazság. De a végzet másként határozott. Ötvenéves korában, abban a Bécsben, amelyhez annyi reményt fűzött, meghalt a nagy király, vele együtt sírba szállt a magyar hatalom és dicsőség. Híres budai könyvtárának, a Corvinának kötetei szétszóródtak az egész világon és ma kincseket érnek. Rómában látható Mátyás Misekönyve, benne az a híres kép, amely a szenvedés eszközeitől körülvett Megváltó lábainál térdelve ábrázolja a királyt. Ez a megkapó ábrázolás tárja fel legőszintébben a nagy király lelkületének titkát: a földi élet sikerein és csalódásain túl az isteni kegyelemre sóvárgott, amely osztályrésze lesz az igazaknak — gyermeki bizalommal bízott abban, hogy elnyeri, mert magát igaznak érezte. Történelmi korforduló határkövén ülünk, nem tudjuk, mit hoz a jövő. Tragikus sötétségű időkben üdvös dolog a hajdani nagyságra emlékezni, az erőt ad a léleknek a megpróbáltatások elviselésére. Ezzel a meggondolással rójuk le kegyeletünk adóját Hunyadi Mátyásnak, az utolsó nagy magyar királynak. Dr. Csonkás Mihály.