Városi reáliskola, Esztergom, 1938

4 reménységgel remélem, sokat szenvedett népemet ezután sem ejti el oltalmazó keze. Majd hálás megilletődéssel gondolok mindazokra, akik a magyar igazság útnak indításában hervadhatatlan érdemeket szereztek. Mikor a világháború előtt a mi vesztünkre szövetkező államokat egybekovácsolták, a szövetkezés előkészítésében oroszlánrész illette meg VII. Edvárd angol királyt, ezért büszkén viselte Európa legnagyobb diplomatájának nevét. A rombolás diplomáciájának nagy művészénél semmivel sem tartom kisebbnek annak a férfiúnak építő diplomáciai sikereit, aki a magyar igazság érdekében, bár vállaira hét évtized súlya nehezedik, hatalmas államok vezetőit járta sorba, tette barátainkká és lett így Magyarország feltámadásának legérdemesebb előkészítőjévé; gondolok Nagybányai vitéz Horthy Miklósra, Magyarország kormányzójára. Mélységes hódolatunk és hálás szeretetünk legyen az övé. Az utána következő kicsinyek és nagyok sorából kettőt emelek még ki, két magyar államférfiút: egy katonát és egy közművelődési politikust; ezek már mindketten örök nyugalomra tértek, sírjuk felé szálljon most elismerésünk köszönő szava. A nemzet örök háláját tolmácsoljuk mindazoknak, akik a csehszlovákiai magyarságnak húsz éven át szervezői voltak, benne a lelket tartották. Fájdalmas megilletődéssel emlékezünk meg elszakított felvidéki testvéreink tisztafejű, nemesjellemű iijú vezéréről, Esterházy Jánosról. Neki nem adatott meg a szerencse, hogy az anyaországba visszatérhessen, de üzenjük neki, ha Magyarországon nincsen is otthona, minden magyar szívben itthon van és a magyar történelem Múzsája aranytollal jegyzi fel legdicsőbbjeink közé az ő nevét. Azután szólok Hozzátok, Ti vidékek és emberek, amelyek és akik visszatértek az ezeréves magyar állam anyai kebelére. Lelkem egész melegével köszöntelek Benneteket. Üdvözlök minden helységet a legnagyobb városoktól a legkisebb falvakig, hiszen egyként kedvesek vagytok Ti nekünk mind, mert magyarok voltatok ezer éven át és azok maradtatok mostanáig. Köszöntelek a Garam suhogó vizének partján, Te kicsi Kéméná, a Te határodban övezte lovaggá első szent királyunkat, Istvánt, Vencelin vitéz. Hozzád is elszáll a lelkem, római sáncokkal kerített ősi Bény, közepetted még most is áll szentegyházad, az árpádkori magyar művészet egyik legszebb alkotása, középkori magyarokat ábrázoló szobordíszeivel. Üdvözlégy Ipolyság, Érsekújvár és Léva: Thúry György, Forgách Ádám, Balassa Menyhért, legendáshírű, pogányverő magyar vitézek megannyi őrhelye. Isten hozott vissza, Te szálkái mező, Nyáry Ferencünk szablyája török vértől csepegve, győzelmesen suhogott egykor feletted. Leborulok szent rögeiden Vezekény, ahol egy napon, talán egy órában négy Esterházynk halt hősi halált a Szűz Máriás magyar lobogó védelmében. Kegyeletes szavakkal mondok Reád áldást,