Városi reáliskola, Esztergom, 1938

5 Anjou-királyaink szeretett városa, Bethlen Gábor kedveltje, Rákóczi Ferenc sírhelye, Kazinczy nyelvapostolkodásának bölcseje, Damjanich vörössipkásainak termőföldje — fejedelmi Kassa! Azután Terád, Munkács, Zrínyi Ilona hősiességének színhelye és Terád, Bercsényi Miklós sasfészke, Ungvár! Lélekben elzarándokolok Tompa Mihály és Jókai Mór szülőházához, majd pedig megcsókolom Görgei honvédjainak vérével öntözött hantjaidat, Pered és Zsigárd! Szívemre zárlak forró szeretettel, kuruc Krasznahorka, dicsőséges Nagysalló, erős Komárom! Utoljára, de mégis legnagyobb melegséggel köszöntelek, Párkány, városunk ikertestvére, az ismét magyarrá lett Dunának túlsó partján, meghatott szavakkal mondunk Neked „Isten hozott"-at az ezeréves haza határai között. Zsolozsmás újjongással fogadunk, minden kis visszatérő porszem és göröngy, hiszen ezer évnek magyar véromlása, magyar könnye, munkás magyar verejtéke és a magyar szellem teremtő szárnyalása úgyis örökre magyarrá avatott. Hozzátok intézem most szavam, Ti magyar testvérek, akik húszéves keserű rabság után ismét államunk polgáraivá lettetek. Díszhely illet meg Titeket ennek az államnak keretei közt, hiszen Ti vagytok a mi szent koronánk legfényesebb gyöngyei: a rabság éveinek tengernyi szenvedése letörölt Rólatok minden nemzeti rossz szokást, megtisztulva tértek vissza közénk — és mivel minden elnyomatással szemben is meg tudtátok állni a sarat, acélos keménységűnek kellett lennetek. Mi a Ti edzettségieknek sziklatalapzatán akarjuk megvetni a második ezredévre készülő új Nagymagyarország erős alapjait. Legyetek Ti az a nemzettestben, ami az élő szervezetben a szív, küldjétek szét az életet hordozó vércseppekként annak minden kis szögletébe a megújulás üde lehelletét! Ti pedig, Csonka-Magyarország eddigi polgárai, tudjátok meg, hogy a Ti vállaltokra nagy felelősség nehezedik a nemzet jövendője szempontjából. A történelem ítélőszéke előtt örökös kárhoztatás hull fejetekre, ha a most visszakerülő fajtestvérek valaha úgy találják, hogy az idegen elnyomók államában csak egy hajszállal is jobb volt az életük ; megértőbb, gavallérosabb, tisztábbkezű és európaibb volt velük a bánásmód, mint vérrokonaik országában. Végezetül hozzád beszélek, nemzetem viruló reménye, magyar ifjúság! Azt nagyon jól tudod, hogy mindaz a föld, ameddig ezekben a szépséges napokban vitéz Horthy Miklós katonái járnak, ameddig magyar lobogó selymét csattogtatja az őszi szél: az mind a te hazád. Tudnod kell azt is, hogy ennek a százszor szent magyar földnek egyetlen göröngye, kicsi kis porszeme sem kerülhet többé idegen rabságba, neked kell megvédened piros véred utolsó cseppjének kiontása árán is. De ne feledjétek el azt se, magyar ifjak, hogy bár egymillió testvérünket visszakaptuk, még háromszor annyi sorvad idegen elnyo-