Városi reáliskola, Esztergom, 1938

Az iskola múltja. 1857/58—1938/39. Intézetünk közvetlen elődje, az esztergomi városi reáliskola a város áldozatkészségének és művelődésszeretetének termőtalajából nőtt ki 1854-ben. De csak az 1857/58. iskolai évben október hó 15-én kezdhette meg működését, mert csak akkor kapott magyar tanárokat a cseh és német pályázókkal szemben. Az alapítás körül legtöbbet buzgólkodtak Jagasich Sándor volt táblabíró, megyefőnök, Takáts István polgármester, Haaz Mihály prépost, kerületi iskolainspektor, Miskolczv Márton esperes és Kollár István plébános. A város a három osztályú „alreáltanoda" otthonául azt az épületet emeltette, amelyben ma is van az iskola. Az iskola gazdasági alapjainak lerakásában a város segítségére siettek: a vármegye a költségek negyedrészének vállalásával, az esztergomi Főkáptalan hat éven át évi 400 forinttal, gróf Pálffy Pál évi 100 forinttal és gróf Sándor Móric 100 forinttal; küldöttség kérte fel a bíbornok-hercegprímást a költségek második negyedének elvállalására s mozgalom indult meg a „reáliskolai alap" megteremtése érdekében. A mozgalom első hevületében 3226 19 forintot eredményezett. Majer István kürti lelkész adományával (350 darab ásvány) megvetette a reáliskola természetrajzi szertárának alapjait. Scitovszky János hercegprímás kegyes volt a reáliskolához. Elvállalta zászlószentelő ünnepségének celebrálását, később ellátogatott a reáliskola vizsgálataira s jó két órát töltött ott. De a megyei hozzájárulás nem perfektuálódott, a küldöttségjárás eredménytelen maradt. így a gazdasági alapok erőtlensége miatt tíz esztendő multán is még mindig bizonytalan az intézet fennmaradása. Pedig hogy a tanítás terén a legjobb úton haladt, mutatta az a miniszteri leirat, amely elismeri, hogy a reáliskola rajzaival és dolgozataival nagyban hozzájárult annak az aranyéremnek megnyeréséhez, mellyel az 1867-iki párisi világkiállítás nemzetközi zsűrije tüntette ki különösen a reáliskolákat. Ugyanekkor a városi közgyűlés megengedte, hogy a helybeli főgimnázium növendékei a kellőképen felszerelt reáltanodai helyiségben tanulhassák a gimnáziumokban rendszeresített új tárgyat, a rajzot Kaán János reáliskolai tanár vezetése mellett. Az iskola munkájának elismerése volt Trefort Ágost kultuszminiszter látogatása is 1873. április 30-án, amikor is megszemlélte a már főreáliskolává fejlesztendő iskola számára kiszemelt „Bárány" és „Feketesas" helyiségeket. Az iskola népszerűsége nőttön nőtt. Simor János hercegprímás (500+200 frt), a Főkáptalan (200+évi 300 frt), az Esztergomi Takarékpénztár (200 frt), az Esztergomi Kereskedelmi és Iparbank Kisebb-nagyobb összegeket áldoztak a reáliskola fenntartására.