Városi reáliskola, Esztergom, 1934

8 szervezettel. A magyar pedagógiai irodalomban addig az időpontig — azt hiszem — kevés szó esett az ú. n. szakterem-rendszerű iskoláról.

2 S mégis, az előadásomban kifejtett gondolat az említett igazgatói értekezleten tetszéssel és helyesléssel találkozott. Bizonyára érdekes s talán a dolog lényegére is rávilágító mozzanat, hogy előadásom után, a vita és a későbbi beszélgetések folyamán a jelenvolt kartársak részéről pedagógiai gyakorlatukból egyszerre több eddig figyelemre épen nem vagy csak alig méltatott s az előadottakkal egészen megegyező tapasztalati adat merült fel, amelyek a felvetett gondolatnak gyakorlati jelentőségét látszottak igazolni. Szerettem volna időközben ezt a vázlatos (az értekezlet maximálisan 30 percnyi beszédidejéhez szabott) dolgozatomat — különösen a címet tárgyaló II. fejezetében — további gyakorlati megfigyelésekkel és tapasztalatokkal, a szakirodalom adataival, valamint részletesebb pedagogiai-pszichologiai megindokolással kiegészíteni. Sajnos, erre nem volt érkezésem. Hogy most mégis nagyjából az eredeti, vázlatos formájában — csak régebbi és újabb olvasmányaim adataival bőven megtűzdelve — adom közre akkori előadásomat, erre két mozzanat indított. Az első: az újságokban megjelent hírek, amelyek a szakterem-rendszer-nek — hazánkban először — a kőszegi ág. ev. leányliceumban való megvalósításáról és bevezetéséről értesítettek.

3 A másik: a magyar közoktatásügyi kormányzat akciója, amely az ú. n. film-oktatást akarja bevezetni középiskoláinkba. Nem ismerem meg részletesen, hogy a kőszegi új rendszer milyen jellegű, micsoda pedagógiai meggondolásokból fakadt s milyen méretű a megvalósítása, mégis úgy gondolom, hogy épen a megvalósulás ténye ad ennek a nyolc évvel ezelőtt keletkezett kis dolgozatomnak némi 2 L. Jekeli Hermann-nak a direkt módszerről szóló előadásában (A nagyszebeni tankerület ötödik igazgatói értekezletének jegyzőkönyve. Segesvár, 1914. 80. old.): „. . . egyes iskolákban a modern nyelvi tanítás céljaira berendezett és feldíszített külön osztálytermek is vannak, amelyek természetesen igen jótékony hatással vannak a beszédgyakorlatok rendszeres kiépítésére." — Dr. Jámbor György Svájc iskolaügyét ismertető cikkében (Orsz. Középisk. Tanáregyl. Közlöny, 1927. jan.-febr.-i szám, 206. 1.): „Azokban az iskolákban, ahol csak alsó vagy csak felső osztályok vannak (különösen a reáliskolákban) nincsenek osztályok, hanem minden tanárnak van saját terme s a tanulók a tanárhoz mennek órára." 3 A Vasvármegye c. lap 1935. évi január 15-iki számában: „A kőszegi leányliceum érdekes újítása a középiskolai oktatás munkájában. Nincsenek osztálytermek : csak szaktermek" címmel. — Az Esti Kurír c. lap 1935. évi január 17-iki számában: „Megszüntették a tantermeket a kőszegi leányliceumban" címmel.