Városi reáliskola, Esztergom, 1934
9 aktualitást s talán nem lesz egészen haszontalan megjelentetése, még abban az esetben sem, ha esetleg a kőszegi új rendszerű iskola már sokat meg is valósított az abban elmondottakból. Viszont érdemleges filmoktatás a mai iskolai keretekben nem lehetséges; ehhez új keret, új iskolai rend, új megoldások kellenek. A miliő-iskola megvalósítása a íilm-oktatásnak s általában a vetítéssel szemléltetésnek technikai keresztülvitelét könnyíti meg s így ebből a szempontból is van bizonyos aktualitása ezeknek a soroknak. A miliő-iskola elnevezés 4 egyeseknek talán túlságosan hivalkodónak tetszik majd azokhoz az egyszerű gondolatokhoz és — eddig kellő figyelemre nem érdemesített — tapasztalatokhoz mérten, amelyeket dolgozatom II. fejezetében röviden kifejtek. De mivel ezzel a névvel a külföldön az utóbbi évtizedben már többfelé meghonosodott szakteremrendszernek egy következetesebben és határozott pedagógiai célzattal elgondolt válfaját akarom megjelölni, megkülönböztetésül talán indokolt használata. E sorok lényegesen újat bizonyára alig hoznak. De „vannak dolgok, amiket nem lehet elégszer ismételni" s annak is lehet némi haszna, ha ismert dolgokat más vonatkozásban mutatunk be. Dolgozatom első fejezetében kifejteni igyekszem, hogy milyen elméleti pedagógiai meggondolásokkal iparkodtam a tanítás intenzitása fokozásának kérdését megközelíteni; a második fejezetben pedig arról lesz szó, hogy ennek a törekvésnek szolgálatában, véleményem szerint, milyen módon lehetne a miliő-hatások céltudatos érvényesítésével, a mai külső iskolai rendnek, pontosabban: a tanítás helyének módosításával s az eddigi részleges gyakorlatnak nagyobbmérvű és következetes kiterjesztésével a tanuló érzelmi és érdeklődési beállítottságát lényegesen előmozdítani s az eredményesebb tanításnak kedvezőbb körülményeket (hatékonyabb miliőt) teremteni. Ha ezzel párhuzamosan egyben kedvező erkölcsi és esztétikai nevelő hatásokat is nyerhetünk, úgy a felvetett gondolat pedagógiailag még értékesebbé válik. Az említett értekezleten kiegészítésül még, mint a tanítás eredményesebbé tételének egyik eszközéről, a sokoldalúbb és intenzivebb szemléltetésről s ezzel kapcsolatban a vetítésről és az ú. n. film-oktatás kérdéséről is szólottam. De mivel ennek bővebb fejtegetése dolgozatom terjedelmét most nagyon megnövelné, a hely pedig korlátozott, erről más alkalommal fogok szólani. Az anyag természete hozza magával, hogy dolgozatom első része (ahol az irodalom bőven nyújt anyagot) terjedelmesebb a másodiknál, — amelynek tárgyától nyerte az egész dolgozat főcímét, — mert az 4 Az elnevezés Asbóth Károly tanártársamtól ered.
