Városi reáliskola, Esztergom, 1934
27 eredményre jut, hogy az érdeklődés = érdek-reakció és hogy „a szükséges reakciók dinamogenizációja csupán ezen érdeknek megfelelően történhetik." Érdekes, amire Claparéde mutat rá, hogy az újabb pszichológia német nagymestere, Wundt aligha ismerte fel az érdeknek és az érdeklődésnek, mint a szellemi tevékenység tényezőjének fontos szerepét, mivel idézett Pszichologiá-jában egyáltalában nem tárgyalja. 1 A német pszichologusok és pedagogusok közül Lay 2 akarati alapon (szükséglet) magyarázza az érdeklődést; Kern 3 értékélményen alapuló lelki állapotnak mondja; Peters 4 pedig gyönyörérzelmektől kísért beállítottságnak jellemzi. Kornis szerint (id. m. III. k. 42. és 45. 1.) az érdek: figyelmi diszpozíció (magyarázó fogalom), az érdeklődés: aktuális élmény (leíró fogalom). Az érdek, mint figyelmi diszpozíció, kétféle lehet: elméleti (mint ilyen, az érzelem szempontjából általában közömbös, nincsen közvetlenül javunkra vagy kárunkra) és gyakorlati (ebben már jobban előtérbe lép valónknak érzelmi és akarati oldala, az érdek tárgyának jólétünkhöz való viszonya). „Elméleti érdekre tanulás, valamivel való önkényes foglalkozás útján teszünk szert, mert a tárgy eredetileg nem magától hívja ki figyelmünket. Minthogy a gyermekben a tanuláshoz szükséges önkényes figyelem csekély, az erre való dispozíciónak, az elméleti érdeknek, kifejlesztése a nevelés feladata." Kornis tehát visszamegy Herbart-ra: a tanulás eszköz, a cél az érdek kifejlesztése. „A hagyományos közéleti pszichológia nagyon hajlik a sorrend megfordítására: azért szerzünk ismeretet ezen vagy azon a téren, mert érdeklődünk ilyen vagy olyan tárgyak iránt; pedig valójában azért érdeklődünk, mert már abban az irányban ismereteink vannak. Minden tárgy a vele való hosszabb foglalkozás után előttünk érdekessé válik, bármennyire közömbös, sőt ellenszenves volt is azelőtt 1 Wundt az „appercepció-kapcsolatok" tárgyalásánál (237. 1.) említi egyszer az „érdek" (Interesse) szót, mint „a népies psychologiából vett segédfogalmat" (az „intelligencia" szóval együtt.) 2 Lay, id. m. 62. 1. „Ein dauerndes und bestimmt gerichtetes Bedürfnis zu assimilieren, geistig zu wachsen, heisst Interesse. Es richtet die Aufmerksamkeit dauernd auf etwas, was sinnliche oder geistige Vorteile oder Nachteile zu bringen scheint." 3 Kern (idézve Gaudig-nál, 63. 1.) „Interesse ist hier die Bezeichnung für den Seelenzustand, in dem das Qewusste dem Schüler nicht gleichgültig, sondern Gegenstand einer Wertschatzung ist, aus der das Streben entsteht, das Qewusste festzuhalten, zu vervollkommen und zu erweitern, ja selbst es zur Geltung und zur Anerkennung zu bringen." 4 Peters, id. m. 35. 1. „Von Gefühlen der Lust begleitete Einstellungen sind es, die man als Interesse bezeichnet."
