Városi reáliskola, Esztergom, 1934
28 számukra. Minden szellemi tevékenyse'g mindegy önmagának teremt érdeket, vagyis az önkényes figyelem folytonosan átváltozik önkénytelenné." (46. 1.) Nálunk Nagy László kutatta legrészletesebben az érdeklődés lelki jelenségét. Szerinte (id. m. 15.—16. I.) habár az érdeklődés folyamataiban egyaránt vesznek részt a lelki élet különböző elemei, az értelmi, érzelmi elemek és az akarati törekvések is; mindazáltal az érdeklődésnek leginkább kidomborodó vonása és a folyamatot irányító, mozgató ereje az érzelem. Az érdeklődés szón mindig bizonyos folyamat érzelmi oldalát értjük. Mint minden egyéb érzelmet, az érdeklődés érzelmét is külső vagy belső ingerek indítják meg, amelyek nyomán azonban csak akkor jön létre az érdeklődés, ha élénk belső mozgalmasságot tudnak gerjeszteni. Ennek a mozgalmasságnak tartalma szabja meg az érdeklődés irányát s ereje annak erejét. Azonban az érdeklődés érzelmének általános faji jellegét nem a lelki elemek tartalma, hanem az ingerek nyomán fellépő lelki mozgalomnak az öntudatra hatása határozza meg. Ez a hatás vagy kellemes vagy kellemetlen érzelemben fejeződik ki. Minthogy az érdeklődés általános, faji jellegét a tudati elemeknek nem a tartalma, hanem egymáshoz való viszonyának egy sajátságos neme határozza meg, azért az érdeklődés érzelmének rendszertani helye az ú. n. alaki érzelmek között van, ahova az öröm, félelem, remény, unalom érzelmei is tartoznak." (Lásd még ugyanitt „Az érdeklődés és az értelem" c. fejezetben az érdeklődés-keltette belső tevékenységnek kifelé irányuló jellegéről, a képzeteknek világosságra s érvényesülésre törekvéséről, az „értékelés érzelméről", s tovább „Az érdeklődés és az akarat" c. fejezetben az érdeklődésnek az akaratot kifelé ingerlő hatásáról, az érdeklődés és akarat kölcsönhatásáról, valamint az állandósult erős érdeklődésnek a cselekvés egy bizonyos irányú kifejlődését létrehozó eredményéről mondottakat, amelyek végső konklúziója: Állandósult érdeklődés nélkül nincs jellem. Id. m. 16—17. 1.) Az érdeklődés mibenlétét legjobban megvilágítja Dewey 1 nem új (1895.), de még mindig legvilágosabb összefoglalása: „Mindenekelőtt megállapíthatjuk, hogy az érdeklődés tevékeny énünk nyilvánulása; valami mozgató, magával ragadó, erőtkifejtő (dinamikus) van benne; nem erőtlen (statikus) érzelmi állapot valamely tárggyal szemben. Másodsorban az érdeklődés tárgyi (objektív) jellege tűnik fel. Több dolog iránt érdeklődhetünk, többféle érdekünk lehet... Az érdek, ill. érdeklődés tehát nem öncélú jelenség, mint pl. az érzelem, hanem mindig valami tárgyhoz, indítékhoz (motívumhoz) vagy célhoz fűződik. Az érdeklődés alanyi (szubjektív) jellegét láthatjuk harmadsorban abban, 1 Dewey. Az érdeklődés és az erőfeszítés a nevelésben. 9.—10. 1.
