Városi reáliskola, Esztergom, 1934

20 becsvágyat); a másik: tanulóinknak teljesen motivumnélküli cselekvése (motivloses Handeln). Tanulóink szellemi tevékenysége — szerinte — igen gyakran tisztán mechanikus és szokványos, nemesebb motívumok nem érvényesülnek benne; csak azok az alantasabb motívumok, amelyeket ő az iskolai tevékenységnélküliség következményeinek (Schulfolgen der Untatigkeit) nevez, készek mindenkor arra, hogy serkentőül szolgáljanak és a tunya tanulót tovább korbácsolják. Ezért hiányzik a tanulókban az ő szellemi képességeik, intellektuális erejük tervszerű kifejlesztése iránti érdeklődés. Az akaratnak az elmeműveletekben való fontos szerepére egy-két utalással akarunk rámutatni. Sokan (Descartes, Leibniz) a figyelem lényegét akarati tevékenységnek tartják. Wundt

1 az appercepciót teljesen akarati tünetnek, akarati tevékenységnek mondja. „Wundt az akarati folyamatok vizsgálatából leszűrt igazságként állítja fel azt a tételt, hogy egy akarati folyamat elemi formája nem egyéb, mint egy pszichikai tartalomnak appercepciója. Az akaratot összetevő érzések: tevékenység, elhatározás, teljesítés megtalálhatók a figyelemben is, mely tiszta akarati funkció." „Akarat és tudat eredetüktől kezdve egymáshoz tartoznak." Wundt szerint eredetileg appercepcio és cselekvés szét nem vált folyamatok stb.

2 Utalunk az akaratnak a fantázia-jelenségek lefolyásában való fontos szerepére. Akarat nélkül ugyanis a fantázia tevékenysége csak a képzeteknek korláttalan és vezetés nélküli szerte kalandozó játéka marad, amely csak véletlenül vezet új meglátásokra. Csak az akarat képes a vezető ideákat rögzíteni, hogy köréjük a képzetek vak játékából valami értékes alakuljon ki. Az akarat sietteti a képzetek játékát, hogy képzet képzettel új képződménnyé fűződjék össze, a fogalmak kombinációjából új gondolatok teremtődjenek.

3 Az akarati motívumoknak nagy szerepe van még az ú. n. probléma-élményben is. A dolgozatom elején felsorolt panaszok legnagyobb része épen azt nehezményezi, hogy az iskola az emlékezetet a gondolkodással szemben túlságosan előnyben részesíti. Mindent amarra épít, gondolkodásra nem késztet, nem tanít. A korabeli tudományos fölfogás nem különböztette meg elég élesen az emlékezetet a gondolkodástól; ez az éles megkülönböztetés épen a modern pszichológiának egyik főeredménye. Kornis nagy munkájában

4 hangsúlyozottan kiemeli a probléma1 Wundt: Grundriss der Psychologie. 9. kiad. Leipzig 1909. 266. 11. (Magyar fordítása a 2. kiad. alapján Rácz Lajostól: A lélektan alapvonalai. Budapest, 1898. 210. 11. 2 Kársai Ervin: Az appercepcio. Új didaktikai alapvetés kísérlete. Budapest, 1923. 31 II. 3 Oaudig: Didaktische Praludien. 227. 1. * Kornis: A lelki élet. Budapest, 1917-19. 111. k. 132. 11.