Városi reáliskola, Esztergom, 1934

19 csekély, olvasásra, begyakorlásra türelme és kitartása nincsen és ha számba vesszük, hogy figyelem, emlézés, öntevékenység, begyakorlás stb. mind akarati motívumokon alapulnak, akkor — úgy hiszem — megtaláltuk a kérdésre a feleletet, az eredménytelenség kulcsát, azt t. i., hogy épen ezek az eredményt létrehozó akarati motívumok hiányzanak ma a tanuló munkájából. De ennek megállapítása után viszont magunknak is fel kell tennünk azt a kérdést: vájjon megtettünk-e mindent a művelődési anyag (tananyag) kiválogatása, elrendezése, feldolgozása és a nehézségek elhárítása terén, hogy a tanulás tényleg „könnyű és kellemes" legyen ? Valószínűleg mind a két ponton vesztettük el a kapcsolatot a mai gyermeki lélekkel. Iskolai munkánk szomorúan tapasztalt „eredménytelenség"-ének végső oka abban a visszahatásban keresendő, amely korunkban — de főleg a világháború után — a XIX. század racionalizmusával szemben jelentkezik. Filozofusok és pedagogusok (Bergon, James, Eucken stb.) ma már „a fogalmi megismerés mellett az intuíciónak, az élmény közvetlen megragadásának, továbbá az érzelmeknek s az erős akaratnak a fontosságát helyezik előtérbe."

1 A mai — lényegében még mindig régi — iskola nemcsak célkitűzéseiben, egész nevelési eszményében, a művelődési anyag kiválasztásában, didaktikájában, sőt még metodikájában is teljesen ennek a racionalizmusnak a folyománya, főként verbális eljárásával csak a fogalmi megismerést szolgálja, túlnyomólag az emlékezet reproduktív munkájára támaszkodik, egyéb lelki élményt alig nyújt. Akarati indítékokat pedig — látjuk — pusztán racionális megismerés útján kelteni nem tudunk.

2 Követendő eljárásunk alapelve tehát: az akarati indítékokat újra fel kell kelteni a tanulóban. — Gaudig idézett könyvében

3 Herbart pszichológiáját — amelynek befolyása alatt áll a herbarti pedagógia is — azzal a szemrehányással illeti, hogy nem számolt az emberi lélek aktivitásra, akaratkifejtésre hajló jellegével (dem willenhaften Charakter) s ezzel okozója lett annak, hogy az ezen az elven alapuló tanítás nem fejlesztette kellőleg a tanuló energiáját. Szerinte ebből fakad aztán iskolánk kettős baja. Az egyik: ösztönzőül alacsonyrendű motívumokat vesz igénybe (a büntetésből való félelmet, meg a nagyravágyó 1 Weszely: Bevezetés a neveléstudományba. Bpest, 1923. 301. 1. 2 V. ö. Payot: Az akarat nevelése. II. kiad. Bpest, 1912. 43. lapon: Különös ! Magában mindenki... érzi azt az aránytalanságot az érlelem túlzott művelése és az akarás gyöngesége között. — 45. lapon: A tanítás tervei nem veszik figyelembe a gyermek és az ifjú akaratát. — James: Lélektani előadások. Ford. Dr. Ozorai Frigyes. Bpest, 1909. „A nevelési ideálok szemlélete... arra tanít, hogy a cselekvésre irányuló képességek kiművelésére kell törekedni." 18. 1. 3 Didaktische Práludien. 226. 11. 6*