Városi reáliskola, Esztergom, 1934
18 Mert abban megegyezünk ugyan, hogy a tanítás célja — röviden és a legáltalánosabban kifejezve — egyrészt tárgyi: bizonyos műveltségi elemeknek, bizonyos mennyiségű ismeretanyagnak elsajátíttatása a tanítvány által, másrészt alaki: a tanítvány értelmének kiművelése, szellemi képességeinek olyatén kifejlesztése, hogy az élet legkülönbözőbb feladatainak megoldására képes legyen j 1 de azt már nem állíthatjuk teljes bizonyosággal, merev határozottsággal, hogy ezt a kettős célt más úton-módon, mint eddigi iskolarendszerünkkel és eddig követett tanítóeljárásunkkal elérni nem lehetne. 2 Hogy az új bekapcsolódás tudatosan történjék, állapítsuk meg először, hogy hol vesztettük el a kapcsolatot a tanulóval, hol szakadt meg a lelki közösség, a közös működés tanító és tanuló között. Vezetőnek ismét az elméleti pedagógiát vesszük. A tanítás feladata — mondja Weszely 3 — „abban áll, hogy arra késztetjük a tanuló lelkét, hogy tanuljon, azaz ismereteket magába fölvegyen, ügyességeket begyakoroljon. A lélek elvégezheti ezt a működést többé-kevésbbé önkéntelenül is .. . Azonban sokkal biztosabb az eredmény, ha a tanuló akarja a dolgot megtanulni, mert akkor maga is buzgón közreműködik az ismeret, az ügyesség megszerzésében A tanítás tehát elsősorban az akaratnak a felébresztése. Azután az anyag ügyes kiválogatása és elrendezése (következik), a nehézségek elhárítása, szóval: a tanulásnak könnyűvé és kellemessé tétele." A tanítás sikere ezek szerint igazán az akarati és érzelmi [„kellemessé tétel"] motívumokon fordul meg. Ha ezzel összevetjük azokat a tapasztalati megállapításokat, amelyekből kiindultunk, hogy t. i. a a mai gyermek nem figyel a tanításra, nem emléz, öntevékenysége 1 V. ö. Weszely: Nevelés- és tanítástan (VI. kiad. 1928. 90. 1.): „A tanítás célja... alá van rendelve a nevelés céljának ... azért tanítjuk a gyermeket, hogy belátása, értelme odáig fejlődjék, hogy maga is belássa, mi a helyes, mit kell cselekednie. Ez a helyes belátás bizonyos ismereteken alapul... amelyeken a mi mai műveltségünk és erkölcsi felfogásunk alapszik... Azt az anyagot kell tehát nyújtani, amely alapvető ahhoz a világnézethez, amelyből a helyes felfogás fakadhat... A tanítás alaki célja... (hogy az ismeretek a tanítvány) akaratára és érzelmére hassanak. Ezekből kell fakadniok az erkölcsi érzelmeknek és erkölcsi akaratnak ... Mindkettő egyúttal arra is szolgál, hogy a növendéket képessé tegye a maga életfeladatainak megoldására, a maga fönntartására s a közösség életében való részvételre." — Ez a célkitűzés — kiegészítéssel — a középiskolának is megtelel. L. az 1924. évi XI. t.-c. 1. §-át: A középiskola feladata, hogy a tanulót vallásos alapon erkölcsös polgárrá nevelje, hazafias szellemben magasabb általános műveltséghez juttassa és a felsőbb tanulmányokhoz szükséges szellemi munkára képessé tegye. 2 V. ö. Lay követelésével: Der passiv-aufnehmende Unterricht muss durch den beobachtend-darstellenden, die „Buch- und Sitzschule" durch die Tatschule ersetzt werden. Experimentelle Padagogik. 55. 1. 3 Nevelés- és tanítástan. 113. 1. i
