Városi reáliskola, Esztergom, 1927

4 ezen újabb nagy teher elvállalását a magas pótadóval sújtott polgársággal nem tudta volna elfogadtatni. Az iskola államosításának kérdése forgott kockán. Ebben a kritikus helyzetben az intézet akkori igazgatója, Qrúsz Ede, visszaemlékezvén azon bíztató szavakra, melyekkel a hercegprímás úr Ő Eminenciája hercegprímási méltóságának és érseki székének elfoglalásakor a tanári kar hódoló küldöttségének megígérte hathatós közreműködését és segítségét a főreáliskola államosítása és megfelelő új épület emelése ügyében, bizalommal fordult a kegyelmes hercegérsekhez. Feltárta előtte a helyzet nehézségét és kérte közbenjárását a nm. Vallás- és Közokt. Miniszter Úrnál arra nézve, hogy tekintettel Esztergom város polgárságának nyomasztó anyagi helyzetére, az építendő főreáliskola költségeihez követelt 150.000 kor. hozzájárulást elengedni kegyeskedjék. Ő Eminenciája kegyesen fogadta az igazgató előterjesztését s megígérte közbenjárását. Két hét múlva már megkapta az iskolafenntartó város a nm. V. K. Miniszter Úrnak márc. 8-án kelt 35.467. számú magas rendeletét, amelyben arról értesíti a várost, hogy a Hercegprímás Úr ü Eminenciájának székvárosa érdekében előterjesztett kérelmére elengedi Esztergom szab. kir. városnak a főreáliskola építéséhez megkívánt 150.000 kor. hozzájárulást. Az örömhír őszinte hálaérzelmeket keltett a prímási székváros lakosságában kegyelmes főpásztora iránt. Az államosítás most már nagy lépésekben haladt előre. Végre az 1914/15. évi állami költségvetésbe beállíttatott az új épület építési költségének első fele. 1914. július 28-án kitört a világháború és minden tervezgetést halomra döntött. Hisszük azonban, hogy Istenben boldogult Főpásztorunknak iskolánk iránt tanúsított kegyes jóindulata és érdekében kifejtett sok fáradozása nem múlik el nyomtalanul! * Emlékét kegyelettel megőrizzük!