Városi reáliskola, Esztergom, 1914

ló gyat az esztergomi reáliskolában Nemtsák tanított, megírta vegytani értekezését a szénről. Az értekezést, melynek a szerző ezt a cimet adja: „A szén. Népszerű értekezés a vegytan köréből", az 1869—70. tanévi értesítőben közölte. Benne igen érdekesen fejtegeti a szén praktikus hasznát az életben s ezáltal a vegytan s vele a természettudományok népszerűsítését akarta előmozdítani. Midőn az iskolafentartó város 1873.-ban reáliskoláját négy osztályúvá fejlesztette s evvel az akkori tanterv szerint a francia nyelvnek mint rendes, köteles tárgynak tanítása is szükségessé vált, a városi tanács Nemtsák tanárt bízta meg a francia nyelv tanításával, mivel Ő már előbb is mint rendkívüli tantárgyat tanította a reáliskolában a francia nyelvet s ezen megszaporodott tanári munkáért a tanács az első esztendőben 200, a második esztendőben 400 forint tiszteletdíjat szavazott meg és utalt ki neki. De már 1875.-ben törülte a városi tanács ezen tiszteletdijat s utasította a tanárokat, hogy a megszaporodott órákat osszák fel maguk között minden különös díjazás nélkül. Nemtsák a tiszteletdíj megvonása után is folytatta a francia nyelv tanítását, midőn azonban a városi képviselőtestület egyes tagjai a városi közgyűlésen többször kicsinylőleg nyilatkoztak francia nyelvi képességéről, mivel e tantárgyból képesítő oklevele nem volt, az önérzetében sértett tanár leköszönt a francia nyelv tanításáról. A város elfogadta a lemondást és pályázatot hirdetett nemcsak a francianyelvi tanszékre, hanem az üresedésben levő hatodik tanári állásra is, amely intézkedés siker esetén azt eredményezte volna, hogy a reáltanárok fizetése 1000 forintról 800 forintra leszállott volna. 1877.-ben a város mindkét állásra választott tanárt, a történelemföldrajzi tanszékre Szmatanay Józsefet, aki már két év óta ideiglenesen volt alkalmazva, a francianyelvi tanszékre pedig Györök Leót, aki azonban megválasztását nem fogadta el s igy a francianyelvi tanszék újra betöltetlen maradt. Akkor az önérzetében sértett Nemtsák, legyőzve önmagát, újra magára vállalta a francia nyelv tanítását, mert mint a városhoz intézett egyik felterjesztésében mondja: „nem akarta, hogy miatta az iskola hátrányt szenvedjen." Az iskolafentartó város pedig azon határozatával, hogy a francia nyelv tanárát megillető 800 forintnyi fizetés a helyettesítő tanárok között felosztasse'k, a tanárok fizetését lóOfo-