Városi reáliskola, Esztergom, 1910

6 fejleszti a művészi látást, élesíti a megfigyelőképességet, növeli a mú'szeretetet, — hanem a kézügyesség művelése által a természet vagy művészet tárgyainak reprodukálására is indítja, buzdítja a tanulót. Ez által bizonyos fokú grafikai jártasságra téve szert, a rajzolni tudás nem csupán mint melléktermék, hanem mint öncél is igen becses, mert egyrészt a többi tanulmányokat támogatja, másrészt a minden emberben szunyadó szemlélő s rajzolási képességet is kellőképen fejleszti. Ma már az általános műveltség fogalmához tartozik a gondolatoknak nemcsak szó- és Írásban való kifejezése, hanem egy harmadik — rajzbeli kifejezési mód megszerzése is, mely természeténél fogva sokszor a szóbeli avagy az Írásbeli közlést nemcsak megvilágítja, hanem sok esetben fölöslegessé is teszi, pótolja. Napjainkban a rajz fontosságáról sokat beszélnek, sokat Írnak, iránta sokan lelkesednek, de mindezzel szemben iránta sajátságos felfogást is tanúsítanak. E felfogásbeli tévedések a rajzolásnak egyoldalú becsüléséből, ismeretéből avagy épen nem ismeretéből erednek. A többi között igen gyakran halljuk, hogy a rajzolás művészet s azt csak a tehetséges egyének tanulhatják sikerrel. Ezzel szemben legyen szabad az alábbiakban a gyakorlatból leszűrt igazságokra való hivatkozással kimutatnom, hogy ez a felfogás valóban téves. Az általános irányú oktatás a rajzolásnak csak ezen két faját művelheti sikerrel: a szabadrajzolást és a konstruktív rajzolást. A szabad rajzolás lehet értelmi (tárgyi, illusztratív, hasznos rajz) és művészi (festői, esztetikai gyönyört keltő). Az értelmi rajzolásnál a tárgyat a tárgyért ábrázoljuk, előadásában a tárgyról való tiszta fogalomkeltés a fő, a rajzok az értelemhez szólnak s a reális jelenségeket mutatják. Az impressióból csak annyit közöl, a mennyi a tárgy lényegének a megértéséhez szükséges s ép azért a kép a természettel szemben sematikus. Gyakorlása nem követel különös tehetséget s mert a legegyszerűbb eszközökkel dolgozó, általánosan alkalmazható, — tehát a gyakorlati életben a tudós, a technikus, az iparos, a tanitó stb. alkalmazza ott, a hol a nyelv utján magát épen nem, vagy csak tökéletlenül tudja kifejezni. A művészi rajzolásnál az ábrázolás a művészi hatás kedvé-