Városi reáliskola, Esztergom, 1910

I. R Mjzoktatásról. Ma már erős a köztudat, hogy e hazának, ha a Nyugat nagyműveltségű államainak sorában méltó helyet akar biztosítani magának, nemcsak tudományosan képzett, hanem a szó legteljesebb értelmében általános műveltségű polgárokra van szüksége ; ezen műveltség pedig akkor általános, ha a középiskolából kikerülő' ifjak lelkületét az értelmi felvilágosodottság és esztetikai neveltség tiszta harmóniája tölti be. Művészeteink virágzása csak akkor várható, ha van a művészetek szellemében nevelt, műértó' és finom izlésű közönségünk, mely szóval és tettel, jóakarattal és anyagi áldozattal a szépért szivből lelkesedni tud. Csak azon nemzet kulturája áll magas fokon, hol a tudományok és művészetek virágoznak, hol a közönség azok vívmányait, alkotásait méltányolni és pártfogolni tudja, hol az iskola fejleszti és állandósítja az ifjúságban a műszeretetet és műízlést. Schiller az ember esztetikai neveléséről irt művében így szól: „Durch die Schőncheit wird der sinnliche Mensch zur Form und zum Denken geleitet; durch die Schőncheit wird der geistige Mensch zur Materie zurükgefűhrt und der Sinnenwelt wiedergegeben." Alexander Bernát a művészeti nevelésről irt könyvében olvashatjuk: „A művészet világa nem olyasmi, ami véletlenül tévedt ebbe a világba; a többiekkel egyenlő rangú nagy alkotása ez lelkünknek, a mely nagyra fejlődött, időnkint megromolhatik, de ki nem 2**