Városi reáliskola, Esztergom, 1906

5 nyelvén szólani. E vígsághoz, lelki örömhöz, amely minden izében nemes, hozzá juthat mindenki, kinek készsége van a mezei virágokkal szólani, illetőleg azokat felismerni. A laikus ember nem tudja megérteni, hogy sok természettudós miért lehet társadalmilag oly cynikus, pedig érthető, mert az igazi természettudós az ő foglalkozása körében könnyen elfelejtkezhetik a való élet külsőségeiről. Növénytani munkásságának kezdete már fiatal gyakornok-orvosi működése körébe esik, mikoron is elsősorban szülőföldjének virányát tanulmányozza a lehető legpontosabban, felhasználva a botanika atyjának, Linnének rendszerét és akkoriban közkézen forgó Lorinser Botanisches Excursion-Buch-ját. Minden szabad idejét növényei gyűjtésének szentelte fel, de az igazi komoly munka csak otthon történt, t. i. a meghatározás, determináció. Mint maga is írja, a hatvanas évek elején kezdett munkásságával a nyilvánosság terére lépni a még most is ülésező „Magyar orvosok és természetvizsgálók" vándorgyűlésén. A 70-es évek elején pedig szintén e helyütt kiterjesztette adatait a szomszédos börzsönymária-nosztrai Hideg hegység flórájára is. Végül 1899ben önálló munkával az Esztergomi Régészeti és Történelmi Társulat buzdítására és pártfogásával a nyilvánosság elé lépett. E munka címe, mint közismeretes „Esztergommegye és környékének flórája", amelyben a lehetőlegnagyobb pontossággal és tudományos készséggel tárta fel kis vármegyénk flórisztikai adatait, amely a pannóniai, noricumi, kárpáti flóra egyes tagjainak valóságos gyűlhelye. E munkája olvasásából kitűnik, hogy nincs vármegyénkben még egy olyan férfiú, aki ennek minden egyes zugát, szurdokját felkereste és ismerte volna, mint azt ő botanikus kirándulásai közepette megtehette.