Városi reáliskola, Esztergom, 1906

6 És e gyűjtési munkát az öreg úr élete végéig, dacára mindig gyengülő látásának végezte. Hányszor lehetett látni őt Kovácspatakon, az erdők sűrűjében kedves növényeivel foglalkozni, itt kereste mulatságát, nem pedig a sokszor zajos villákban. Hogy miért, azt a kutató természettudós legkönnyebben megérezheti. De nem csupán megyénkben, hanem más helyeken is sokat járt az öreg úr. Vitte őt pihenni nem vágyó, kutató lelke. Bejárta hazánkban az Erdős Kárpátokat, megmászta a Mincselt, bejárta az erdélyi Alpokat, megmászta a Retyezátot, Negoit, mint ahol legtöbbet gyűjthetnek magyar botanikusaink. Bejárta főleg gyűjtés céljából a déltiroli, trieszti dolomit Alpokat, részletesen a Bécsi erdőt, továbbá Svájcba is eltekintgetett; hazatért mindig megrakva gazdag, igen gazdag gyűjteményével. A magyar botanikai tudomány kezdő művelőivel, Kitaibel egyetemi tanárral, Sadler muzeum-őrrel, Kerner bécsi professzorral a legjobb és legintimebb barátságban élt. Polluxja volt pedig Grundéi dorogi lelkész, mert lelkük az önzetlen természet-szeretetben, a tudományban egyesült. Egyike hunyt el a gárdának azok közül, akik kitérve a laikusok mosolyától, népünket e téren is a többi kultur nemzetek sorába szándékoztak emelni. Tudományos működését boncolgatván, meg kell róla jegyeznünk, hogy a flórisztika, a növényhatározás mestere volt. Ma a botanikának régebben kizárólagosan űzött ágával szemben kezd az ujabb generáció idegenkedni, főleg, mivel ez a legminuciosusabb részletekig menő faj meghatározásokkal sokszor irreális alapra tér, de nem szabad felejtenünk, hogy a mai modern botanikának, a fiziológiának és anatómiának a botanika ezen plausibilis ága volt az alapvetője. Irodalmi munkásságát kiegészítette rendkívül sok