Városi reáliskola, Esztergom, 1906

4 Iának is tényleges, utóbb haláláig tiszteletbeli igazgatója volt. Az ország legszorgalmasabb botanikusa volt. A M. Tud. Akadémia megbízásából az ország több részében végzett botanikai tanulmányokat. Nagy és becses növénygyűjteményével Szeged városát kötelezte le. 1880-ban — 40 éves orvosi jubileuma alkalmából — a király a királyi tanácsosi címet adományozta számára, míg 1887-ben baranya-nádasdi eló'névvel magyar nemességet nyert. 1890-ben ötvenéves doktorsága emlékeid a budapesti Alma Mater jubiláris diplomával tüntette ki. Számos növénytani művet írt. Tevékenysége bámulatos eredményeket produkált, alkotó tollát csak két évvel ezelőtt tette le. Az öreg úr, mint e névvel a köztiszteletben álló férfiút becézték, még azon régibb orvosi gárda egyik tagja volt, amely az orvosi tudományok behatóbb megértése végett a leíró természettudományokkal nemcsak lényegében, hanem részleteiben is foglalkozott. Ma nem követelnek már a készülő orvosnövendékektől annyit a leíró természettudományokból, mint csak pár évvel ezelőtt is, ami a klinikai tudományok szélességének s sokszoros nehézségeinek tulajdonítható. A természetrajz botanikai része, amellyel mindig különös kedvvel foglalkozott, neki élete utolsó percéig „scientia amabilis" volt, mint erre maga is több szakmunkájában rámutat. Ő a botanikát önzetlenül művelte, soha sem vágyott sem a nemzeti muzeumba őrnek jutni, sem pedig egyetemi kathedra nem ambicionálta, mert neki a botanika művelése üdülés volt ; eközben frissült fel lelke, amely oly sok felebarátját, főleg a női nemből mentett meg a haláltól. Az ő élete vígság volt a mezei virány között, mivel neki a flóra tagjai mind ismerősek voltak, tudott azok