Városi reáliskola, Esztergom, 1901

4 Népszerűsége a társadalmi életnek vezető polczára emelte; mint kaszinói igazgató éveken át a városi polgárság régi erényeinek méltó képviselője s mindenkor lelkes szószólója volt, a jó és rosz változataiban oly gazdag „modern" társas élet benne csak passiv szemlélőre, de nem agilis vezetőre találhatott, mert nyugott komolyságát a „korszellem"-nek fel nem áldozta. Higgadt, megfontoló, józanul takarékos élete az anyagi vezetésben is feléje irányította a közbizalmat; mint évek óta az Esztergomi Takarékpénztár felügyelő bizottságának elnöke közvetve szolgálja azon város érdekét, mely őt mint indigenát erényeiért fiául fogadta. Lelkesedése a közügyekért a város képviselő testületének érdemes tagjai sorába emelte s mint állandó tagja a tanügyi bizottságnak a közművelődés intézményeinek fejlődésére jótékonyan s eredményesen vetette latba paedagogiai érzékének s gazdag tapasztalatainak döntő érveit. Tanári pályájáról két generáczió hálás emlékével vonult nyugalomba; az iskola falain kívül két nemzedék adózik szeretettel azon szeretetért, melynek gyakorlatát el nem múló emlékül hagyta utódaira, mint a nyugalomba vonulásban őt megelőző kartársa Kaán János tanár, a Ferencz József rend lovagja, a helybeli Keresk. és Iparbank igazgatója s számos tiszteletbeli állás viselője, ki tanintézetünk fennállásának első évétől a született paedagogus türelmével, a szakavatott tanár ügybuzgalmával ugyancsak 41 éven át fáradhatlan kitartásávál érdemelte meg azon szerető ragaszkodást, melylyel őt Esztergom közönsége körűi veszi. Legyen nemesen betöltött munkakörük emléke kedves előttük úgy, mint kedves az hivatali utódaik s százakra menő tanítványaik szivében.