Városi reáliskola, Esztergom, 1901

Bellovifs Ferencz. f Í835—1Q02. Gyásznapra virradt intézetünk f. évi április hó 26ikán. E napon szenderült jobb létre volt tanára, Bellovits Ferencz, ki lankadatlan buzgósággal nemes ambitióval, lelkesülő és soha meg nem apadó idealizmussal oktatta, vezette, nevelte az intézetünket felkereső ifjúságot az ő kedves reálistáit, mindaddig, míg határt nem ismerő buzgóságának lobogó lángja fölemésztette nemes lelkének gyenge porhüvelyét, s ő érezvén lankadni erejét nyugalomra, pihenésre vágyott. Csakhogy későn gondolt a pihenésre, mert lázas munkássága már fölemésztette volt testi és lelki erejét, midőn 1898-ban nyugalomba vonult, úgy hogy a nyugalom napjai rá nézve már csak a tengődés napjai valának. Sötétség borúit azon elmére, mely oly sok éven át világító szövétneke volt tanítványinak; a halál angyala rá nézve a megváltás angyala volt. Nem volt tehát váratlan az ő halála és mégis oly