Városi reáliskola, Esztergom, 1899

9 ban kivívott harczi dicsőség ébredésének idején a magyar nemzetet nem támogatta törekvéseiben. Nagy Fridrik porosz királyról irt értekezésében Macaulay azt mondja, hogy a rossbachi csata az első esemény, mely fölkeltette a németekben az egység gondolatát, sőt annyira lelkesitőleg hatott szerte a középeurópai protestánsokra, hogy minden házban található volt aczélmetszetű képe, mely „Dreispitz"-czel fején, lóháton ábrázolja. Emlékszem, hogy gyermekágyam fölött ott függött „Fridericus, rex Borussiae" képe. Nálunk ilyen esemény nem volt. Annál inkább rászorult a nemzet olyan költőkre, kik nemcsak íróknak váltak be jelesül, hanem kik elsőben lelkes kitartó harezosai lévén a nemzeti haladás ügyének, életre keltsék a nemzetet, mely halottnak látszott. Lelkes költőink, hazafias izgatóink egy személyben megmutatták, bebizonyították, hogy a nemzet csak tetszhalott volt, csak aludt, hogy évszázados küzdelmei után, melyek keményen megviselték, uj erőt gyűjtve, szebb életre ébredjen. Mint Beöthy Zsolt mondja, lelkes, a lelkesedést közölni tudó vezetőkre volt szükségünk, hogy az ébredés alapos és tartós legyen. Kazinczy kora a legtisztább eszmékért való lelkesedés kora. íróink áldoztak, szenvedtek és el nem lankadó kitartással, sohasem csüggedő reménynyel küzdöttek oly czélért, mely anyagi előnynyel nem kecsegtette őket. Igazán szenvedtek a hazáért, nemzetért. A közönség pedig sokszor részvétlenséggel sőt gúnynyal és gyűlölettel fogadta törekvéseiket. Első sorban nem volt szűkség tehetségekre, hanem dolgos kezekre, kik mozgásba hozzák és mozgásban tartsák a szellemeket. * * * Minden kort a maga szempontjából kell megítélnünk, hogy igazságosan méltányoljuk. Nem szabad kicsinylenünk a mult század lelkességét, rajongását azért, mert néha mosolygásra fakaszt bennünket, kik az anyagi erők komorabb korát éljük. Összes vívmányaink, alkotásaink felépülnek a mult századbeli lelkes kezdeményezők verej-