Városi reáliskola, Esztergom, 1899

10 tékén, szive véren. A kik semmire sem támaszkodva megvetették alapját a jövő virágzásnak, hálánkra méltók. Munkásságuk árnyoldalait nem akarták. A mi feladatunk, hogy azokat kerüljük. A jónak pedig ugy is csak nagy hasznát láttuk, áldását élvezzük. Azért éppenséggel nem helyeselhetünk semmiféle törekvést, mely czélját az önzetlen lelkesedés határozott kigúnyolásában, kicsinyelésében látja. Mert határozott meg nem becsülése Kazinczynak nyilvánul Riedl Frigyesnek abban a czikkében, melyet Kazinczyról irt a Budapesti Szemle 1878-iki évfolyamában. A ezikk irója tisztán subjectiv álláspontot foglal el, midőn Kazinczyval gúnyolódik, mert ő is valamint korának emberei sokat, de nagyon sokat sírtak. Hiszen azok az érzelmek, melyek a költők lelke mélyén lobogtak s csillogó könnyekben szemeikből hullottak, ritkán azonosak a Werther-féle sírással. Ez a meghasonlott lelkek sírása, mely megkeseríti a tavasz örömeit és Lenauval a bimbóban már a hervadó, lehulló őszi levelet látja; amaz a jövőbe vetett bizalom nyilvánulása, lelkes életöröm, mely elérzékenyül az emberi remények és alkotások nagyságán, szépségén s törekvései igazolását látja a fejlődés tagadhatatlan emelkedésén, melyről a történet tanúságot tesz. Tudományunk, irodalmunk nagyra nőtt, hogy helyét állja bárhol és ritka nemzet, mely hasonló viszonyok közt annyit teremtett. Azonban ha nagyobbak lettünk elődeinknél, ne tagadjuk meg tőlük sem az elismerést. Ok nehezebb, kedvezőtlenebb időben nagyot alkottak. Helytelenül cselekszik a tanítvány ki, mestere tudományán, alapján építve, föléje emelkedik, hogy lenézze. Hadd gúnyolódjunk Fogarasival és Czuczorral, kik a magyar nyelv szótára szerkesztésével, olyan munkára vállalkoztak, mely erejöket meghaladta s kik munkájokkal elmaradtak a kortól.*) Kazinczynak, első sorban nyelvre volt szüksége, hogy eszményeit érvényesítse, hogy úgy szólhasson magyarul, mint szólottak az angolok és francziák régebben, a németek pedig vele egyidőben szomszédságunkban. A dialektusokba szélesedő magyar nyelv, melyet megtalált, erre alkalmas nem volt oly mértékben, mint irodalmi *) Szarvas Gábor : A magyar nyelv szótárának ismertetése.