Városi reáliskola, Esztergom, 1895

6 násium s reáliskola tanterve annyira egyezővé lett, hogy a latin nyelv ismerete immár minden reáliskolai tanulót a gymnásiumi tanfolyamra is képesit. A mily kedvezően indult meg a reáliskolák látogatottsága a hetvenes évek elején a hivatalos állások széleskörű rendezésével, a hivatalhajhászók félelmes szaporodásával ez iskolák tanulóinak létszáma ezrekkel aláhanyatlott, mignem teljes középiskolává, egyetemre képesítő tanfolyammá tétetvén a reáliskola, a tanulók létszáma ismét emelkedőben van, mégis feltűnő jelenség, hogy a felsőbb osztályok most is csekély látogatottságnak örvendenek, noha az alsóbb osztályok zsúfoltak is. Az esztergomi alreáliskola egyike az ország legnépesebb iskoláinak s a szaporodás, mely évről-évre mutatkozik, létjogának oly fényes bizonyítéka, hogy immár a magas kormány is hajlandó kölcsönös egyezség mellett elkövetni mindazt, mivel ez intézetet felvirágoztatni lehetne. Alkalomszerűnek vélem e programm-értekezést, mert most jut el intézetünk eddigi egyhangú történetének forduló pontjához. Az intézet jövője a tanulók létszáma mellett az épület s a tanárok ügyén fordul meg. Nincs okunk feltenni, hogy a helybeli főgymnasium alsóbb osztályainak zsúfolt volta mellett a reáliskola látogatottsága alább hanyatlanék; nem látunk semmi okot, mely az iparos és kereskedő osztály, e reáliskolai contingens hanyatlására engedne következtetni s így gondolnunk sem lehet arra, hogy Esztergom egy második középiskola nélkül is boldogulhatna; ha bezárják a reáliskolát, helyébe kell állítani egy polgári iskolát, mely szellemileg retrograd lépés, anyagilag pedig a városra nézve „Cseberből vederbe." Az épület nagysága, berendezése s felszerelése a sikeres tanítás egyik elsőrendű tényezője. A jelen épület emeltetett 1854-ben, téhát abban az időben, midőn a re-