Városi reáliskola, Esztergom, 1895

<1 — Ha e rövid vázlathoz hozzáteszszük, hogy az intézettel kapcsolatban a legközelebbi múltban „Reáliskolai Segélyző egyesület" is keletkezett, úgy felsoroltuk mindazt, amivel ez iskola története 1 887-től gazdagodott. A múlt tanévben felsőbb rendeletre a legtöbb intézet története megjelent egy programm értekezés alakjában, egy némelyiké külön vaskos kötetben, időszerű tehát, hogy a rendelkezésre álló adatok felhasználásával a mi iskolánk történetét beleillesztve az ország többi reáliskoláinak történetébe, párhuzamot vonjunk a fejlődés különböző fokozatai között, melyekbe ez intézetek 40— 50 év alatt jutottak. A reáliskola teljesen a jelen század intézménye. Míg a külföldön már a múlt század közepe táján keletkeztek, különösen az ipari szakoktatást felölelő intézetek „reál" iskola czimen, melyek a jelen század elején önálló középiskolákká lettek, addig nálunk csak az ötvenes években a Thun rendszer teremtette meg a reáliskolákat, melyek a rendszer bukása után is virágzó intézetei maradtak az országnak. A Thun-féle Organisations-Entwurf nyomában a magyar városok sorában Esztergom a negyedik helyen kérelmezte az engedélyt egy alreáliskola felállítására s miután Jagasich megyei főnök meleg pártolására az engedély 0 Felsége által megadatott, a reáliskola az 1855-ik évben megnyílhatott volna, ha a város nem ragaszkodik vala az iskola magyar jellegéhez s megválasztja a jelentkező cseh-német tanárokat. A nemzeti érzület azonban sokkal erősebb volt, semmint a magyar nyelv és szellem rovására hajlandó lett volna intézkedni a város tanácsa s várt inkább két évig, míg az újonnan szervezett képesítő tanfolyamról megfelelő tanerő kerül ki. Az iskola tényleges működése tehát az 1857/8. tan-