Városi reáliskola, Esztergom, 1893

13 tebb művekkel ajándékozza meg a magyar drámairodalmat. * 1845. aug. 21-én adták először a nemzeti színházban bérletszünettel és Szentpétery javára a „Végrendeletet." A darab rendkívül tetszett, Cakót mintegy hétszer hívta ki a lelkesült közönség. Az akkori kritika is elragadtatással nyilatkozott drámájáról. Cakó írói hírnevét a Kalmár és Tengerész sikere állapította meg, a Végrendelet még növelte nymbusát. E darabbal a költő elért pályájának delelőjére. Nevét a Bánk bán szerzőjével együtt emlegették és még 1847-ben is azt irja Pálffy a dráma felől, hogy annyi erénnyel, mint a mivel hőse : Táray Béla bír, „egy német drámában kilencz felvonásnyit lehetne összeírni." így a kortársak magasztaló véleménye. Nem csekély érdeklődéssel kezdünk tehát a Végrendelet olvasásába. A drámának Cakó nagy feneket kerített. Gróf Alpárinét, a fiatal és tapasztalatlan leányt ezelőtt 25 évvel gróf Táray Péter elcsábította. A gróf rossz szívű volt és könnyelmű, a ballépés után cserben hagyja áldozatát ; míg a grófkisasszonyt szülei Mainzba viszik, ahol ez egy leánygyermeknek ad életet. Az anyai nagyszülők romantikus recept szerint nem hogy tisztességesen fölnevelnék unokájukat, hanem kiteszik az utczára. Gondoskodásuk mindössze annyira terjed, hogy a két hónapos gyermeket passe-partout-val látják el : egy levélboritékkal, amire ráütötték azAlpáriak czimerét, bogy idők multán visszatalálhasson a családjához. A gyermek huszonöt évi hányatás alatt, miközben sok viszontagságon megy keresztül, tánczosnővé lesz, és Riole Nina név alatt a drámában nagy szerepet játszik. Táray Péter pedig nyugodt lelkiismerettel más lányt vezet az oltárhoz és e házasságból Béla nevü fia születik. A megcsalt kedves, ki időközben szintén férjhez megy és Alpárinévá lesz, kettős boszút forral. Az első, ami a büntető törvénykönyv szerint emberölés számba mehetne, de amit a szerző nem vesz valami komolyan, az, hogy alig tíz nappal Béla születése után fölfedezi viszonya titkát a még gyermekágyban fekvő Táraynénak.