Városi reáliskola, Esztergom, 1891

29 tette hatását a népies költészetre s a legújabb kor materialis iránya a népélet legvégső maradványait is kiöli. A nép túlokossá válván elfordúlt a régi erkölcstől, szokásoktól és ünnepektől s az „előkelő" élet sima, Ízetlen prózájába merült. Csak az öregek és gyermekek egyszerű észjárása őrzött meg számunkra egyet-mást a hagyományokból s ezeket oly férfiak, mint Herder, Tieck, Görres, Arndt, Grimm és Uhland ismét beesőitekké tették. A középkor epikus költészete átengedte helyét a lírának és tanitóköltészetnek s csak a 18. század végén kezdett a dráma művészi kifejlődésre jutni. Egyszersmind az eposz a fejlődés új stadiumába lépett. Az eposzt most már csinálták, a mennyiben egyes költők öntudata vált forrásaivá. A minta népéieta népeposz forrása volt, úgy vált most egyes nagy egyéniségek élete a műeposz forrásává. A népeposzban, különösen a Nibelung- énekben egy elmúlt kor népének szelleme tükröződött vissza, nem igy áll a dolog a műeposzban. Az ókorban sokkal inkább kifejeződik a nép szelleme egyes alakokban vagy személyiségekben, mint az újkorban. A nép ifjúkorában egyes nagy emberek mindenütt világtörténelmi eszmék hordozóiként tűnnek fel. Ez fejti meg az ókori történetben, valamint az ókori epikus költeményekben is megnyilatkozó plaszticitást. A német eposzban nem a részlet vonz és ingerel, hanem az egésznek benső igazsága ellenállhatatlanúl hat a kedélyre. A szellem mellékszándék és utógondolat nélkül nyilatkozik meg s nem ismeri azt a jelentőséget, a mely benne rejlik: az eposz nem untat és fáraszt, hanem virágzik mint valami mező és erdő, a mig az az erő tart, a mely fakasztotta. A költő keres és kiválaszt, halmozza a szépségeket s azt hiszi, hogy elérte a legnagyobb tökéletességet. Az eposz valódi fogalmáról az újabb korban egészen le kell mondanunk, ez sokkal egyéniebbé vált; körülmények váltották fel a cselekvényeket s részint a házi élet viszonyai közé húzódott vissza, miáltal idilli természetűvé vált (Goethe Hermann u. Dorotheája, Voss Luiseja, Kosegarten Iukundeja), részint regénynyé változott. Azonkívül az eposznak mellékfajai támadtak: a romantikus (Wieland Oberonja, Schulze E. Cäcilieje,) a v a 11 á s o s (Klopstock Messiása), a komikus (Der Renomist, Zachariä Phaetonja, Blumauer travestált Aeneise stb.)