Városi reáliskola, Esztergom, 1891

30 A mi költészetünk népies epikus elemei már csak a népmondákban és népdalokban, a balladákban és rhapszódiákban maradtak fenn. Az utóbbiakat különösen Goethe és Uhland fejlesztették ki magasabb költői életre. Természeti- és műköltészet itt egyesülve jelennek meg. Különösen a Goethe-féle balladákban találjuk meg a mithikus s az Uhland-féle regékben és rhapszódiákban a mondaszerü elemet, — a melyből az eredeti eposz kiindult, — legbensőbben összeolvadva a legújabb kor műköltészetével s igy Goethe és Uhland óta képesek vagyunk a költészet egész körútját figyelemmel kisérni: a mithikus népköltéstől egészen a legtökéletesebb műköltésig. A modern epikus lira (Bürger és Goethe balladái, Uhland regéi és Schiller románczai) már azért kiváló jelentőségű, mivel a középkori eposz elemeiből nőtt fel s mivel teljesen megfelel a német nemzeti költészet fejlődési korszakainak. Ezek a fejlődési fokok következők: mithoszköltészet, monda- és hősköltészet, eszményi költészet. A nemzet gyermekkorának természetköltészete és a művelődés korának eszményi- vagy müköltészete közt középen áll a hősköltészet s átmenetet képez egyikről a másikra. A ballada megfelel a költészet mithikus körének (Edda), a rege vagy rhapszódia a népi- vagy hőseposznak (Nibelungok) és végre a románcz a müeposznak vap y a középkori papság és udvari műveltségű lovagénekesek romantikus eposzának. Obermayer György.