Városi reáliskola, Esztergom, 1891

16 líraiban az érzés túlnyomó; az epikus és lirai költészet a költészet legeredetibb, legtisztább és legsajátosabb faja. Térjünk át most a tárgyi költészet fő alkotórészeire, hogy megismerjük azt az anyagot, a melyből a német népeposz felépült. Ez az anyag a szóhagyomány vagy monda. A monda egészen az emberi szellem fejlődését követi. Ügy látszik, hogy a tudatra ébredt szellem első szükséglete a természetnek és egy mindenütt megnyilatkozó érzéki hatalomnak a vizsgálása. Ügy látszik, hogy legelőször a természeti- és istenmonda (mithosz) keletkezett; ebben nyilatkozik az emberi szellem első kifejlése. Azután, mikor az emberi viszonyok változatosabbakká váltak, alakultak a hősmondák, a melyek részben természetesen az istenmondákból fejlődhettek ki ; mert minden rendkívüli dolog hatással lehetett a népekre, a melyek mindennek föld feletti isteni erőnek tulajdonítottak, mint pld. az északi germánok királyaikat az istenektől származtatták, az ázsiai barbarok meg még mai napság is isteni tulajdonságot és hatalmat tulajdonítanak uralkodóiknak. Tehát a néptudat megnyilatkozásának eredeti alakja a mithosz. Mithoszként jelenik meg először történet, bölcselet, vallás és költészet egyaránt. Az öntudat eme megnyilatkozásával egyidejűleg keletkezett a nyelv. Ámbár a mithosz és monda jelentése egy, mindazáltal a mithoszt inkább isteni és természeti, a mondát pedig inkább emberi dolgokra vonatkoztatjuk. A mithoszból és mondából származtak a hagyomány többi alakjai. Ezek (mese stb.) csak a nép mithikus vagy mondaszerü világnézetének továbbképződései. A mondák a különböző népeknél ép oly bámulatosan megegyeznek, mint a nyelv. A biblia egész megfelelően egyetlen pártól származtatja az emberi nemet. A monda és a nyelv a legvilágosabban elénk fogják tárni a világtörténet menetét és az emberi nem fejlődését, ha körük nagyobb mérvben meg lesz világítva. Minden különféleség az egyszerűből keletkezik, a nyelvben épen úgy, mint az ősköltészetben. „Jelentéktelenek és szintelenek voltak — mondja Schott A. — az első emberek istenmondái, de mivel belső értelmük a teremtés kimagyarázhatatlanúl mély hangjaiból volt ellesve, tehát nemünk szellemével és kedélyével benső ro-