Városi reáliskola, Esztergom, 1891

fölött. Ezért aztán, a mint Riickert mondja „a költés a beavatott előtt minden nyelven csupán egy nyelv; az nyelv, a mely a paradicsomban megcsendült, mielőtt e vac. mezőn elfajult." Hasonlókép nyilatkozik Grimm: „Az isteni, a költészet szelleme minden népnél ugyanaz s csak egy forrást ismer, azért mindenütt hasonló jelenségre, bizonyos rejtett rokonságra találunk, melynek családfája elveszett, de a mely közös kútfőre utal." Mint a szellemi élet minden megnyilatkozása, úgy a költészet is külső hatások és belső fogékonyság eredménye. Egyik a másik nélkül költészet dolgában hatástalan. A költészetet, ha művészetnek tekintjük, összehasonlíthatjuk más művészetekkel. A mint a testek látható tulajdonságaikkal a festőművészet tárgyai, ugy a cselekvények a költészet voltaképeni anyagát képezik. A költő működési köre az időrend, a festőé a tér. De a benső érzelemvilág is képes, sőt rászorúl a költői ábrázolásra. Ennélfogva meg kell különböztetnünk tárgyi és alanyi költészetet. Az elsőhöz soroljuk a hagyományokat : t. i. mithoszokat, mondákat, meséket, legendákat. Ezek népköltészeti termékek; a költészet körébe tartoznak, bár nincs költői alakjuk. Epikus költeményeknek hívjuk azokat, mert a mondán (eJjisiv = mondani) alapulnak. Ezek az epikus költészet kezdetei és az eposz alapjai. Mindezen hagyományok nem fantasztikus önkény szövevényei, hanem van bennük valami jelentőség, az igazságnak némi magva; meg vannak bennük őrizve az istenire és szellemire vonatkozó gondolatok, ős hit s a gyermekies őskor világnézlete. Bennük van letéve ama nép szellemi fejlődésének története, a melynek e hagyományok sajátjai. Ezek egyszersmind a történet kezdetei. A tárgyi költészethez tartozik a dal, a melylyel a zene a legszorosabban függ össze. Az érzelem nyilvánulása a zene törvényei szerint alakúit s már korán, különösen a görögök, lanttal kisérték azt. Azért nevezzük a költészet eme nemét lírainak. A dal, mint az érzelmek kifejezése, tisztán lírai, mint a történtnek (hagyományozottnak) megértése és ábrázolása lirai-epikai. Utóbbi a tulajdonképeni népdal (rhapszódia vagy ballada) s mint ilyen az eposz művészi alakításának szolgál anyagúi. Az epikus költészetben a cselekvény, a