Városi reáliskola, Esztergom, 1890

15 zelet vagy virágos nyelv által támogatja minden észszerű elv nélkül; minthogy sokkal többet magyaráz, mint a mit bebizonyítani képes volna: azért minden lelkifurdalás nélkül helyezzük művei fölé a Schlegelét v. Windischraannét. Herder, „A földrajzi kellemeiről" tartott iskolai beszédében melegen pártfogolta e műveket és igyekezett róluk az egyhangúság vádját leemelni. Müller János történész, kedvencz tárgya mellett sem felejtette el eme tárgyat, mert tapasztalta azt, hogy ez szaktárgyának mintegy kiegészítő része; s épen azért „Kísérlet a földleírás ideáljáról" czimű művében több helyütt dicsérettel felkarolja. Körülbelül az 1800. esztendőben fellépett P o b 1 e r s szép sikerrel rendezte az eddig elért tudományos eredményeket az „iskola" részére és pedig olyan irányban, mely tovább is helyesnek ismertetett el. O Pestalozzi alapnézeteit vette figyelembe s e tudományágnak képző alkatrészeit kiemelve, azon módszert ajánlotta és pedig legelébb, mely Raumer, Steinhauser és mások szószólása folytán, a tanításban több és több tért hódított. Ez abban áll, hogy a kiindulás a szülőföld ismereténél kezdődjék s haladjon az általános felé. Ezen paedagogiai és didacticai alapokból kiinduló irány mellett félremagyarázhatlanul kezd mutatkozni a tudom án y o s irány is, mely ezen fél század alatt többet haladt, mint előbb évszázadok alatt. Ehrraan n egy nyilt cikkében (Geogr. Ephemeriden 1803. 414. o.) a geographiai kritika szükségességét hangsúlyozza. Távol vidékekről veszi példáit, inert Kormosáról és Loangoról beszél s azt mondja, hogy képesek volnánk olvasmányainkból, különösen Rougemont, Schacht és mások Ausztriáról tett észrevételeiből kimutatni, hogy a mit a század elején még elismertek s megróttak, ma kétségtelenné tehetjük. Ha a dolgot minden oldalról megfigyelik s a mellék események csak féligmeddig is előnyösek, ugy a földrajzra is haszonnal lesz az. Ne nézzünk mást W e r n e r t, ki a most létező ásványoknak egy harmadát sem ismerte s megsem tudta nevezni, de a rendszereket a tengelyekre alapítva létrehozta; csak Linnét, a növénytan nagy reformátorát; C11 viert a tevékeny anatómust és államférfiut, vagy