Városi reáliskola, Esztergom, 1887

7 Ismerjétek el tehát, kedves tanítványaim, egy tanévnek fontosságát, s véssétek azt sziveitekbe, minta fiatal kor egyik legszebb, de egyszersmind leg múlékonyabb részét! Mert ha ezt most nem teszitek, nem fogjátok azt előbb belátni, mint akkor, midőn már talán késő lesz és okulástok előnyeit vajmi drágán vásároltátok meg! III. Még tisztábban fog előttetek kedves tanítványaim az iskolai év fontossága feltűnni, ha azt úgy tekintitek, mint a kiképeztetéstekre szánt időnek egy évét. Az egyes tanévek felhasználásának mikéntjétől függ főképen, vájjon képesül-e az ész arra, hogy eloszlassa a tudatlanság vészes homályát és győzedelmeskedjék a rossz p élda, a szellemi és erkölcsi haladás akadályai felett. Az iskolázás folyama alatt kifejtett szorgalom határoz a felett, vájjon fog-e a növekedő szellemi és erkölcsi erő jóra vagy romlásra vezetni, áldást vagy átkot fog-e eredményezni ?! Ha azt akarja az ember, hogy kitűzött napi munkáját elvégezze, hogy a köteleségérzet lelkesítse, azon érzet, mely egyedül képesíti az embert kötelmeinek pontos és hű teljesítésére még akkor is, ha azok áldozatokat követelnének: akkor az akarat, a kedv és az elhatározás szilárdsága már ezen években kell hogy gyakoroltassák, és a gyakorlat által erősbödjék. Csak ha az ifjú már most hiven végzi csekély napi- vagy évi teendőit és egészen köteleségeinek él; ha az ő tiszta, ártatlan magaviselete Istent, a szülőket és tanítókat örömmel tölti el; ha társait már korán szeretni tanulja és azok iránt szolgálatkész; ha az engedelmesség, szerénység és békeszeretethez már az iskolai években hozzászokott: csak akkor remélhető, hogy olyan leend az életben teljesen, a milyennek az iskolában Ígérkezett — öröme hozzátartozóinak, büszkesége a hazának és szüleinek, s dísze az emberiségnek. De másfelől az iskolai évek azok, a hol az erények épp úgy mint a bűnök megfészkelhetik magukat. Ez azon idő, midőn a tanárok buzdításai daczára is a henyélés