Városi reáliskola, Esztergom, 1887

8 csirái fogamzhatnak meg az ifjú lelkében. A ki most órákat tétlenül elfecsérel, az egykoron éveket fog semmittevéssel el'ölteni. Ez azon pont, a midőn a nyers élvezetvágy gyökeret ver, mely ma az örömek telt pohara mellett hasonló gondolkodásúak körében megfeledkezik a szülők aggodalmairól, s egykoron elfásultan tekinti a munkátlanság legszomorúbb gyümölcseit; ez azon idő, midőn az irigység és a dölyfösség elharapódznak, melyek később a gyengét porba tiporják. Most mételyezi már meg az ifjú lelkét az önzés rút szelleme, mely amint kizárja az ifjú szivéből a szeretet, nemes baráti vonzalom és szives készség tulajdonait: akként az életben majdan mindent az alacsony személyes érdek szempontjából fog mérlegelni és minden magasabb eszmét feláldozni, csakhogy magának anyagi előnyöket biztosíthasson. Szóval a mit az ifjú tanuló éveiben lelkében vagy erkölcsi érzületében elültetett, azt fogja mint férfi aratni, — a szegényházat vagy a kórházat; — a minek alapját tanuló éveiben megvetette, azt mint férfi teljesen fölépíti, és mint korai agg hal meg abban; mert a fa ott marad, a hová esik! Kedves tanítványaim! az utolsó intelmek helyett egy tükröt akarok elétek állítani, óvni akarván titeket, különösen pedig azokat, kik az elveszített tanév feletti bánkódásuk érzetében szomorkodva állanak közöttetek; egy tükröt, melybe belepillantva tisztán láthassátok, mily szükséges, hogy a fentebbi jóakaratú intelmeket szivetek mélyébe véssétek és ott állandóan megőrizzétek. Egy öreg ember, igy hangzik az ismeretes példázat, az ó- és újév közötti órában az ablaknál állott és aggasztó kétségbeeséssel nézett fel majd a mozdulatlan csillagos égre, majd le a néma, hóval födött földre, hol alig volt látható egyetlen élő lény. A távolban merengő szemei nem tudtak álomra záródni, mert közelében látta a sírt, mely nemsokára be fogja fogadni. Kínos aggodalom marczangolta kebelét, mert egyedül az öregség reménytelensége vette körül és az ifjúság kecsegtető kilátásaiban nem gyönyörködhetett. Egész életéből nem hozott magával mást, mint tévedéseket, bűnöket és egy elcsigázott testet, egy sivár lelket, egy üres