Városi reáliskola, Esztergom, 1887

6 lelki erő mellett nyelveket, természettudományokat és más az emberi tudás körébe vágó tárgyakat, és mindezeket néha oly könnyűséggel hogy egy élemedettebb korú ember egy egész életidő alatt is hiába küzdene azokért. És egy ily év ne birna rátok nézve fontossággal, annál is inkább, mivel nemcsak a fiatal tetterő rugékonyságát, hanem a fiatalság mulékonyságát is magával hordja? Belenézesz a rohanó folyamba, és nézed a hullámzó habokat; hab habra tolul, s mig szemeidet az egyiken legelteted, az alatt tíz más észrevétlenül elsiet. Ez a képe a te éveidnek! Most kondul a harang a magas toronyban és kiáltja: „Egy óra isiriét eltelt s mig perczeit számlálod, újra eltelik." Mint a röpke pillanatok, úgy múlnak a napok, hetek, hónapok és egész évek. Ne mondd tehát soha fiatal elbizakodottságodban, midőn jelened és jövendő pályád kérdése forog szóban: a tanév serpenyője még tele van, azért ma még nyugszom, élvezek, de holnap hozzálátok dolgaimhoz, gyűjtök és munkálkodom! Csak a jelen óra a tied mindig, de nem a jövő is. Ha a holnap vagy a holnaputánra számítasz, avagy a vizsgák idejére, és emiatt a mát elszalasztod, akkor számitásod hamis elveken alapszik. Hasonló vagy akkor azon balgához, ki a folyam mellett állva, hogy átmehessen, várja mig az lefoly; de holnap és holnapután esik és vihar kel, mind magasabbra emelkedik az ár és folyton rohannak a habok tova a végtelenségig; a vándor pedig vár a parton és nem jut el az atyai házhoz. Avagy tán kevésbé balga azon ifjú, ki a gyönyör és élvezetek kedvéért köteleségeitől az időt elvonja, azt elfecsérli, s az év utolsó napjain azzal áltatja magát, hogy feladatával, melynek teljesítésére egy egész év volt szánva, a hátra levő néhány nap alatt elkészül ? Vagy a nyugalom napjai után vágyódói már, és élvezetek után nézesz, melyekkel idődet eltölthesd ? Oh örvendj lelked ártatlanságának ; mi nem irigyeljük örömeidet! De ne töprengj azon, hogy miként töltsd el az időt. Az idő anélkül is magával ragad téged. Valamint u. i. már eddig is kiragadott a gondtalan ifjúságnak otthonias köréből s idegen emberek közé, az iskola fegyelme alá hajtott: akként fognak majd nem sokára az életnek komoly gondjai és esélyei a kemény megpróbáltatások iskolájába vezetni.