Városi reáliskola, Esztergom, 1881

PRO DOMO. A művelődésben elmaradt államok egyik ismertető jele az eszmék világának örökös hullámzása. Nézetek, elvek, rendszerek tűnnek elő, melyeket időjártával ujak és ismét ujabbak váltanak fel. Egyik hypothesis kigúnyolja a másikat, az egyik szemkápráztató rendszer halomra dönti az előtte uralkodók állításait; majd új tudományok apostolai jőnek, kik tele torokkal hirdetik tanaik csalhatatlanságát. Az eszmék és elvek eme kavargó özönében egy rémes külsejű lény lappang, mint a fejlődő művelődés valódi tengeri-kigyója — a kísérletezés. — Minden nap látjuk, mint tétetik ki egyik vagy másik hosszabb életű rendszer a kísérletezés esélyeinek a nélkül, hogy a fennálló viszonyokhoz mért s minden izében áttanulmányozott, átkutatott eshetőségek kellő számba vételével a létrehozás lehetőségének biztos alap kerestetnék. Csak egy lebeg a próbálgatók szemei előtt, a legbizonyosabb siker, és az ez által elérendő dicsőség. A dicsőség szomja elnyomja bennök a lelkiösmeret szavát, feledteti az óvatosságot, mely kettő pedig az ily munkák létrehozásában feltétlenül szükséges. Még a puszta theoriák körében is minden ujabb elmélet megalkotásához óvatosság és szigorú lelkiösmeretesség kívántatik. Kétszeresen óvatosak és lelkiösmeretesek legyünk pedig akkor, midőn oly intézmények létrehozásáról van szó, melyek nem többé a fényes elméletek körében, hanem a gyakorlati életben, közvetlen összeköttetésben az emberrel jelennek meg.