Városi reáliskola, Esztergom, 1878

6 borzalmainak. A triumvirek, hogy megszabaduljanak közös ellenségeiktől, barátjaikat áldozták fel egymásnak. Octavianus, hogy elveszíthesse Antonius nagybátyját Lucius Caesart, átengedte ennek jótevőjét, Cicerót. A 63 éves férfiút menekültében érte el a halál, midőn formiaei nyári lakásáról egy kólyán a tenger felé vitette magát, hogy M. Brutushoz siessen. Antonius fejét és kezét Rómában a szószékre tűzette fel, miután erkölcstelen neje Fulvia, vakmerő játékot űzött a halvány arccal. A kegyetlenkedésben társait is felülmulta; ő, kit cime : Caesar halálának boszulója, minden rokonszenvtől megfosztott, merész terve semmitől sem riasztott vissza, még akkor is gyilkoltatott, midőn Antonius és Lepidus vértől párolgó kardjaikat már letették. Miután Italia gyilkosság, rablás, vagyonkobzás és pénz-zsarolás által eléggé bűnhődött, a hatalmaskodó triumvirek felosztva maguk között a pénzt és katonákat, keletre siettek, hogy Brutus és Cassius haderejét mielőbb tönkre tegyék. A világ uralma fölötti harc keleten Philippi közelében vivatott, hol Brutus az ötszázados köztársaság utolsó lelke, epirusi Strató kardjába dőlve, felkiáltott: „Óh erény, eddig valóságnak tartottalak, de most látom, hogy álom vagy!" Példáját követték neje Porcia (Cato leánya), ki izzó szénnel okozta halálát és a szabadságért lelkesülő harcosok. A philippii harctér, a köztársaság temetője vala. A triumvirek még egyszer kegyetlenkedtek. Octavianus embertelenségeit még gúnynyal tetézte. Egy elitéltnek, ki eltemettetésért könyörgött, azt feleié : „majd gondoskodnak arról a hollók." Egy fiút arra kényszeritett, hogy előbb atyját szúrja le, azután önmagát végezze ki. Philippinél vivott harc után, Octavianus visszatért Italiába, Antonius keleten maradt, hol napjait Kleopatra kéjelgő karjai közt éldelte. A gyenge, birvág/ó Lepidusnak Afrika jutott, de csakhamar megfosztották osztalékától s a főpap hatalomnélküli méltóságával ruházták fel. Azonban a gyHkolások, a temérdek arany és ezüst edényeknek és pénznek, a Vesta szüzek őrizetése bizott összegeknek elrablása sem elégité ki a veteránokat. Octavianus katonáinak telkeket adományozott és több várost átengedett nekik; a polgárokra pedig rendkivüli adókat vetett ki. Az emiatt nyugtalankodó elégületleneket, kiknek élén a szenvedélyes Fulvia és Lucius, Antonius sógora állottak, Perusiába