Városi reáliskola, Esztergom, 1878
12 biztosítva volt, egy oly lépésre határozta el magát, milyennel a történelemben ritkán találkozunk. Heted izben consulnak választatván, bizalmas embereivel kicsinált terv szerint egy napon (jan. 7. Kr. e. 27.) azzal lépett a senatus elé, hogy ő minden ráruházott hatalomról lemond. Feladatát úgymond megoldotta, míg Antonius élt megvédte ellenében a köztársaságot, visszaállította szabadságát, — úgy hogy ezentúl önmaga intézheti sorsát, követheti benső hajlamát, — visszaadja a senatusnak a kormányzói hatalmat, a népnek a felségjogot s nem óhajt egyebet, mint polgártársai között a rend és béke áldásait élvezni, melyekre ő az egész birodalmat előkészítette. — Tacitus remek tolla lett volna képes hiven ecsetelni azon érzelmeket, melyek e pillanatban a senatusban hullámzottak. A szabadság hivei ismerve Augustusi, a lemondás feletti örömüket eltitkolák, — a kik a titokba beavatva voltak, égre-földre kérték, ne taszítaná a megmentett birodalmat a polgárháborúk vészteljes örvényébe, tartaná meg kezeiben továbbra is a hatalmat, melytől Róma és a világ üdve függ. Augustus egy ideig ellenállt s midőn a lekötelezettek kérelmeinek engedett, nyíltan hirdetheté, hogy távol a bitorlás színezetétől is, általuk ruháztatott fel a legfőbb hatalommal. Politikai ravaszság által egy kormányzó testület igy félre vezetve, még soha nem volt. Bizonyára nem azért küzdött tizenkét hosszú éven át, nem azért terhelte lelkiismeretét annyi bűnnel, — hogy midőn a hatalom tetőpontján állott, arról színlelt nagylelkűséggel lemondjon. Sylla visszavonulhatott, mert háta mögött tízezer felszabadított állott; de ő, mint Cicero, Favonius s ezer más kitűnő polgár gyilkosa, csak a zsarnokságban kereshetett menedéket. Erre is volt minden lépése irányozva, de minthogy a politikai viszonyok rögtöni fordulata könnyen belharcokat idézett volna elő, lassan és mindenféle álutakon szándékozott a főhatalomra eljutni. — Hogy e váratlan fellépésének komoly színezete legyen, néhány nap múlva ki_ jelenté, hogy minden jóakarata dacára sem képes a világbíró, dalom kormányzásának roppant terhét elviselni, a tartományokat a senatussal megosztani kívánja. A birodalom két részre osztatott, Augustus a senatus iránti tekintetből, a nyugtalanabb tartományokat vette át, miáltal sikerült neki, a köztársaság összes haderőit kezében tartani. A főhatalmat csak tiz évre fogadta el, tiz év múlva újra kérette magát, végre azt egész életére megtartotta sőt fogadott fiára is ráruházta. E tiz éves