Városi reáliskola, Esztergom, 1877

3» királyi trón rendületlen híveinek ismerte őket.') Nemcsak mint békés polgárok forogtak ők iparos műhelyeikben, hanem veszély idején a közös honnak is bátor védelmezői voltak. V. István 1271-ki és Robert Károly 1317-ki oklevele szerint, a királyért és hazáért vérüket ontották. '<) II. Gejza után sok időkig, ezek közül választották a királyok hadi testőreiket az úgynevezett lándsásokat, kik a fejedelmeket lándsával felfegyverkezve kisérték az ütközetbe. Nem csoda tehát, ha királyaink e jóravaló népet, jeles kiváltságokban részesítették; de a szászok is, őseik szent hagyományait aggodalmasan védték, házi tiizhelyüktől magukkal hozott polgári elemet, az idők változásai alatt sem vetkőzték le, azt minden alkalommal erősen körülsáncolták, mert germán jellemüknél fogva, csak saját törvényeik és intézményeikben hitték boldogságukat rejleni. A szepességi városoknak, Róbert Károly által megerősített sarkalatos jogai, röviden a következőkben állottak. 1. Önálló törvényhatósági szerkezettel birtak s minden vármeg-yei befolyástól függetlenek voltak. A kerület élén a gróf állott (Comes Regius, Landgraf). Az igazság szolgáltatást a városok vénei eszközölték, a fellebbezés a kerületi grófhoz, innen a királyhoz történt. A vérhatalmat a 24 város biráiból alkotott tartományi szék gyakorolta. Az ítéletek a szász törvények értelmében hozattak. 2. Földjeiknek szabad s korlátlan birtokosaik voltak, azokról szabadon rendelkezhettek azonkép, mint az országos nemesek, sz. István II. könyve 5. fejezete értelmében. 3. Királyi adó fejében V. István alatt 300, Róbert Károly alatt önszántokból 1200 márkát fizettek. Mindennemű ') „lile (Emericus) accitis Teutonicis, quorum Ibi copiä magna est, qui et hospites ibi vocantur, fratrem devicit". Freuer T. 1. p. 366. 2) „Ft qui crebrius in conflictibus Nostris sangvinem suum uberius effuderunt Nostrae Majestatis K egio in conspectu." V. István 1271-ki levele. Hasonlóan nyilatkozik Róbert Károly 1328-ki levelében: „Viriliter dimicantes, non parcentes rebus et personis fortunae casibus pro Nobis submitterre non formidantes, cum mortibus fratrum, proximorum et sociorum suorumetin conspectu Nostrae Regiae Majestatis et effusione sangvinis ipsorum Nobis fidelis exhibuerunt famulatus".