Városi reáliskola, Esztergom, 1877

iq Vritzkó és Hochwiesen stb. helységek Tacitus germanusaira emlékeztetnek. Viskóik szétszórvák; a család a marhákkal együtt egy fedél alatt lakik; a ház körül terjed el birtokuk: szántóföldjük, rétjök, legelőjök, erdejök. ') Nálunk csak úgy mint a külföldön, városaink nagyobbrészt a régi római, daciai telepek és castrumok alapjain épültek, mint Segesvár, Kolozsvár, Szeben és Szászváros: Segestum, Clusium stb. helyen, vagy Székesfehérvár, Esztergom, Győr és Ó-Buda. Majd a királyi udvarok, székesegyházak, monostorok, várak körül megtelepitett iparosok, az úgynevezett hospitesek és udvarnokok tették le alapjait városainknak. A mi a bevándorlók birtoklási jogcimét illeti, Ipolyi úgy vélekedik, hogy a városok megalakulása előtt, a birtoklás, többféle jogcimen keletkezhetett. Vagy egyszerű királyi adományozás utján nyerték az egyesek birtokaikat; vagy az egyes gyarmatok vezetői, mint a telepek scultetusai, kiváltságos birtok jogot nyertek; vagy örök áron vették azokat s később adománylevél által sajátukká tevék. E birtok viszonyok alapján, a gyarmatosok előkelői csakhamar beolvadtak a magyar birtokosok és nemesek osztályába, a többiek a polgárságba; mindannyian pedig lassanként egyéniségeiket elveszték „szellemben, érzetben és testben egygyé lettek a magyar nemzettel." A keresztesek százezreinek átvonulása nevelte az éhséget, mely az évek óta tartott szárazság következtében egész Európát sanyargatta. Ezen éhségnek köszönheti Erdély szász polgárait és a Szepesség német lakosságát. Vadon szép táj volt a Szepesség, tele rengeteg erdők, ásványvizek és ércekben gazdag hegyekkel. S alig hogy e szorgalmas, nemes és szilárd jellemű nép itt megtelepedett, az erdőket kezdték irtani, a hegyek kincseit aknázni, falvakat városokat épiteni, szóval az egész vidéket virágzó földdé átalakitani. Flandriában, a tenger a tőle kierőszakolt földet újra ha') Bővebben Ipolyi Besztercebánya városa IV. XI. 1.