Városi reáliskola, Esztergom, 1876

10 hajulius hóban s augusztus első felében a meleg időjárás hevét kisebb esőzések hűtik alá, mert ily körülmények között a korai szőllő-fajok idő előtt levesedni kezdenek s igy érésök ideje a szőllőmoly hernyójának harmadízben történt felléptével egybeesik, a mi azonban mérsékelt időjárásnál nem fordul elő, mert ekkor a nedvtelen, zöld bogyók héjának keménysége miatt a hernyó kárt nem okozhat. Azt hinnők most már, hogy ez évre tán békében vagyunk. Dehogy! — Még egyszer bebábozza magát a hernyó s pillévé változik, még egyszer kikelti a nap az általa rakott petéket, még egy izben — tehát negyedszer — megjelennek a hernyók, még egyszer befonják magukat, újólag előtűnnek a lepkék, számtalan petét raknak a tőkék és azokat gyámolitó karók hasadékaiba s ez évre nézve csak ekkor ér véget pályafutásuk. Ha a bekövetkező ősz és tél száraz, úgy a peték sértetlenül maradnak s a tavaszi nap tömegenként kelti ki őket a fenn körülírt pályára; hogy pedig kedvező előfeltételek mellett mily tömegesen jelenhetnek meg e hernyók, könynyen elgondolhatjuk, ha tekintetbe veszszük, miként egyetlen ily pille néhány száz petét tojik. Ha ellenben őszszel és kora tavaszszal nagy esőzések állnak be, úgy a peték nagy része a tőkék hasadékai s mélyedéseiből kimosatik és a vizvezető árkokon aláfolyik; a szőllőmüvesek régi közmondása, mely szerint „száraz őszszel aszőllő kivész," ezzel tehát szintén megegyezik. Az eddig mondottakkal azonban legkevésbbé sincs az állítva, mintha a szőllő kivesztének egyes-egyedüli oka a szőllőmoly volna, miután eléggé tudvalevő, hogy heves zivatarok a virágnak termékenyítő hímporát lesöprik, erős záporesők azt elmossák, alacsony hőmérsék a kifejlést gátolja, fagyok a nedvtartó sejteket megsemmisítik stb. hanem csupán azt volt szándékom kimutatni, hogy a szőllőmolyt is azon főokok közé kell sorolnunk, melyek a szüretnek