Városi reáliskola, Esztergom, 1876

11 remélhető eredményét évenként nagyobb vagy kisebb mennyiséggel alászállitják. Zivatarok, záporok, szárazság, dér, fagy, tartós hőség, jégeső stb. ellen küzdeni akarni, kétségkivül czéltalan vállalat volna; azonban aszőllőmolyt, ha nem is tökéletesen kiirtani, dí legalább évenként minél nagyobb számban pusztítani, hatalmunkban áll és pedig, ha Dr. Leunis hírneves természettudós ajánlata szerint a barázdákban több helyütt kátrányos lapokat feszitünk ki a szöllőmoly pilléjének felléptekor, mely lapokra azok ráragadván, elpusztulnak; vagy, mintán a szöllőmoly — mint minden éji lepke — hevesen törekszik a világosság felé, a második kötözés után még hátramaradottak nagy része az által is elpusztítható, ha az esti szürkület beálltával a szőllő különböző pontjain venyige-, vagy szalmatüzet élesztünk, a melynek fennlobogó lángjához a lepkék odarepülnek, azt mindinkább szükíilő körben repdesik körül, mig végre szárnyaikat ott elperzselvén, halálukat lelik. * * * Hogy az ezen rovar kipusztítására irányult tevékenység még nem vált általánossá, annak oka — mint fennebb emlitém — egyszerűen ez állatka káros voltának nem eléggé elterjedt ismeretében keresendő. Igaz, hogy a gazdászati tanintézetek e rovart kellő figyelemben részesitik és a gazdászati szaklapok olykor-olykor közölnek is erre vonatkozó czikkeket, azonban olvastatnak-e ezek azon ezerekremenő szőllőtulajdonosok által, kiknek legnagyobb része földművelők s iparosokból áll ? Kétségkivül nem! Minthogy pedig ezen rovar káros voltának széles körben való felismerése nemzetgazdászati szempontból oly nagy fontossággal bír, — kívánatos volna, hogy a gazdá-