Városi reáliskola, Esztergom, 1876

9 Ha ez állatkának testét veszszük szemügyre, virágdúló régi ismerősünket fogjak abban felismerni. Ugyanazon zöldes altestű, feketés-barna sávos hátú, fényes fekete fejű, kiálló s még fejénél is fényló'bb fekete szemű hernyó az. A bebábozás és kibúvás ideje alatt tehát mi változás sem történt rajta, mint hogy két pár szárnya nőtt. Valamint ez állatka külsejében alig szenvedett változást, úgy benső életéből — ha az ösztönt igy nevezhetem — sem vesztett semmit s látni fogjuk, mikép folytatja a pillangó ama romboló munkát, melyet a hernyó megkezdett, t. i. a szőllőtermésnek pusztítását. Ha már a hernyónál is megcsodáltuk mozdulatainak fürgeségét, annyival inkább bámulatba ejt bennünket a lepke röptének gyorsaságával. A szürkület kétes homálya kedvezvén neki, megjelenik, a nélkül hogy tudnók honnét s eltűnik, alig tudni hová. Nehéz dolog röptét szemmel kisérni, de ha az mindazonáltal sikerül, úgy bizonyára valamely kora-érő szőllőn látjuk őt ülni, honnét rövid idő múlva ismét felröppen más áldozat után. Igen! uj áldozat után, mert ama szőllőbogyócska, melyen e kis lepke pihenőt tartott, a szüretre nézve már legtöbb esetben veszve van, amennyiben petéit a koraérő szőllők bogyóira rakja, hol azok a nap heve által kikeltetvén, a most már harmadízben megjelenő hernyók kizárólag szőllőbogyókból élnek, azokat kivájják s kieszik, minek következtében az ily szőllőszemek tartós hőségnél összeszáradnak ; ha pedig szőllőéréskor hosszan tartó esőzések uralkodnak, rothadásba mennek át és sokszor a többi egészséges bogyót is rémes gyorsasággal s óriási mérvben elrontván, a termésnek nem csupán remélt mennyiségét szállítják alá, hanem még minőségét is. Mindkét eset azonban többnyire csak akkor áll be egyidejűleg, ha február és mártius hóban meleg időjárás van, következéskép, midőn a szőllotőke korábban hajt; továbbá,